36. rész Nincs búcsú...

Másnap későn keltem. Mikor ránéztem az órára, fél 10-et mutatott. Felöltöztem, épp nyitottam az ajtót, amikor Dave-vel találtam magam szemben.
- Látom, fent vagy. Keresnek.
- Ki az?
- Egy ügyvéd. Apád cégétől. A végrendelet miatt.
Végrendelet. Összeszorult a szívem, majd követtem Dave-et. Miután bemutatkozott és elmondta, hogy mennyire sajnálja, ami Apával történt, rátért a tárgyra. Kiderült, hogy Dave-et jelölte meg gyámomként. Aztán jött egy hosszabb felsorolás. Különböző ingatlanok, autók, pénz. Mivel még nem múltam el 18, ezért a pénzt Dave fogja kezelni. Közöltem, hogy az összes ingatlant el akarom adni, kivéve a Los Angeles-it és a befolyó pénzt jótékony célra fordítom.
- Biztos, hogy ezt akarod? –nézett rám Dave.
- Igen – bólintottam határozottan.
Majd az ügyvéd rátért a cégre. Nem is igazán figyeltem. Azt tudtam, hogy a cég 70%-a Apám tulajdonában van, amit szintén én örököltem. Csak bámultam ki az ablakon és azon gondolkoztam, hogy ennek nem így kellett volna történnie…Tudtam, hogy egyszer eljön ez a nap is, de azt nem gondoltam, hogy ilyen hamar…aztán egy mondat ütötte meg a fülem, mire felkaptam a fejem.
- Hogy mondta? – néztem az ügyvédre.
- Néhányan jelezték, hogy megvennék a tulajdonrészt. Elég szép összeget ajánlottak – aztán leírt a papírra valamit, valószínűleg az összeget és felém fordította.
- Nem- jelentettem ki határozottan, anélkül, hogy a papírra néztem volna.
- Úgy gondolom, hogy meg kéne fontolnia.
- Az Apámat még csak tegnap temettetem el, maguk meg, mint a hiénák, már rátennék a kezüket a cégre?! Egész életében ezért dolgozott, nem fogom hagyni, hogy szétszedjék!
- Nicole, ez elég szép összeg – próbálkozott Dave.
- És azzal vissza tudom hozni Apát?! Nem érdekel a pénz! Nem érdekel, ha milliókat is fizetnének érte! Ez a cég volt a mindene! Ebből nem engedek!
- És akkor mit fogsz vele csinálni?
- Amit Apa akart. Átveszem. Elvégzem a jogi egyetemet és átveszem.
- És addig mi lesz?
- Megy tovább minden, úgy mint eddig. Meg kell választani egy cégvezetőt, addig amíg én nem végeztem. És erről nem akarok többet beszélni – néztem rá az ügyvédre.
- Rendben, ahogy gondolja – felelte.
Elmondta, hogy megírja a szükséges papírokat és hamarosan jelentkezik, aztán távozott.

Egész nap vibráltam a feszültségtől. Dave nem is nagyon mert hozzám szólni. És a nap legnehezebb része még előttem állt. Beszélnem kellett Zayn-nel. Tudtam, hogy nem húzhatom tovább, bár fogalmam sem volt róla, hogy mit fogok Neki mondani. De egy szó nélkül mégse mehetek el. Aztán 6-kor erőt vettem magamon és felhívtam, hogy átmegyek hozzá. Gyorsan átöltöztem, aztán lementem Dave-hez.
- Átmegyek Zayn-hez.
- Elviszlek – állt fel.
- Nem kell. Menj vissza a szállodába, biztos még Neked is össze kell pakolnod – láttam rajta, hogy aggódik, ezért hozzá tettem – Amint haza érek, felhívlak. Nem lesz semmi baj.
- Biztos? – nézett rám féltve.
- Meg leszek – bólintottam.
Vett egy mély levegőt.
- Biztos, hogy ezt akarod?
Nem feleltem, csak némán bólintottam. Ez tűnik az egyetlen megoldásnak, hogy túléljem ezt az időszakot. Hogy visszaköltözöm és belevetem magamat a munkába és a tanulásba. Most semmi más nem lebegett előttem, csak hogy el kell végeznem a  jogi egyetemet. Ahogy Apa akarta…
Dave-el együtt hagytam el a házat. Beültem a kocsimba, összeszedtem minden bátorságom és elindultam.

http://www.youtube.com/watch?v=VdNr_Gh5b74 (ajánló)

Nem sokkal később leparkoltam Zayn háza előtt. Egy ideig csak néztem a házat és azon gondolkoztam, hogy mit fogok mondani…még mindig nem tudtam.
Becsöngettem, Zayn egyből ajtót nyitott.
- Szia – mosolygott rám és adott egy puszit.
- Szia – motyogtam.
- Jól vagy? – nézett végig rajtam.
- Persze – vágtam rá gyorsan. Aztán követtem a konyhába.
- Éhes vagy?
- Nem, már ettem – füllentettem. Pedig egész nap nem ettem…nem bírtam. Ő pedig csinálta tovább magának a vacsorát. Felültem a konyhapultra, a kezeimet az ölembe tettem és bámultam őket.
- Minden rendben? – nézett rám fürkészve.
- Ma volt nálam egy ügyvéd. Az örökség miatt.
- Értem – nem mondott többet és nem is kérdezett semmit. Pár perc csend után újra megszólalt.
- Figyelj, arra gondoltam, hogy elutazhatnánk egy kis időre. Túl sok minden történt mostanában. Rád férne a pihenés – mondta miközben szeletelt valamit.
Hát akkor most vagy soha, gondoltam és mély levegőt vettem.
- Holnap Los Angeles-be utazok – mondta halkan, de nem néztem rá.
- Oh, elkísérjelek?
- Ne – feleltem, és a szemem sarkából láttam, hogy engem néz.
- Ahogy gondolod. És meddig maradsz? Pár nap? – kérdezte, de mivel nem válaszoltam, folytatta – Egy-két hét? – még most se válaszoltam- Jó, de azért ugye visszajössz? – nevette el magát, mire ránéztem, és úgy látszik mindent ki is tudott olvasni a tekintetemből – Nem fogsz visszajönni – mondta halkan, mire megráztam a fejem. Neki támaszkodott két kezével a pultnak és hallottam, ahogy mély levegőt vesz.
- Miért?
- Zayn, én…én nem tudok itt maradni. Minden csak Apáékra emlékeztet, bárhová megyek, bárhová nézek. Ez nekem nem megy.
- Szóval inkább elmenekülsz, ahelyett, hogy szembe néznél a tényekkel?
Idegesen dörzsöltem meg az arcom.
- Nem érted.
- Érteném, ha elmondanád.
- Hát nem látod? Nem maradt senkim..
- Senkid?! Itt van Dave és itt vagyok én is.
- Még mindig nem érted – ráztam a fejem – Mindenkit elveszítek magam körül.
- Várj...azt akarod mondani, hogy inkább elhagysz, mint, hogy elveszíts? – nézett a szemembe, mire bólintottam – Ugye tudod, hogy ez a legnagyobb hülyeség, amit valaha hallottam. Inkább, mond a szemembe, hogy már nem szeretsz. Azt legalább elfogadnám.
- Tudod, hogy szeretlek – mondtam halkan. Elém lépett és megfogta a derekam.
- Akkor ne menj el – nézett a szemembe ismét.
- Sajnálom. De azt hiszem így lesz a legjobb. Mindkettőnknek. Nézz rám!-tártam szét a kezem - Én már nem leszek az, aki eddig voltam. Te sem akarhatsz egy ilyen lánnyal lenni. Megérdemled, hogy boldog legyél. És én ezt most nem tudom megadni.
- És ha én csak Veled tudok boldog lenni? – erre szomorúan elmosolyodtam. A nyakamhoz nyúltam és levettem a láncomat, amit a tenyerébe zártam.
- Ha tényleg így van, akkor egyszer még összehoz minket a sors. Úgyhogy nem is akarok búcsúzkodni.
- Ezt miért adod oda? – nézett a tenyerében lévő nyakláncra.
- Csak hogy legyen valami, amiről eszedbe jutok.
- Ne csináld ezt – rázta a fejét.
- Sajnálom. De majd egyszer talán rájössz, hogy így volt a legjobb.
- Nicole, ne csináld. Várunk, ameddig csak kell és együtt megbirkózunk ezzel is.
- Sajnálom – simítottam végig az arcán és éreztem, hogy kicsordul a könnyem- Jobb lesz, ha én most megyek – mondtam halkan és lemásztam a pultról.
- Várj – fogta meg a kezem – nem mehetsz csak így el.
Láttam a könnyeimen át a szomorú arcát. Nem szóltam semmit, csak megcsókoltam. Megpróbáltam annyi érzelmet belepréselni ebbe a csókba, amennyit csak tudtam. Szorosan ölelt magához és én is őt. Nem akartam elengedni. Azt kívántam bárcsak kaphatnék még egy percet, csak még egyet. De tudtam, hogy minél tovább maradok, annál fájdalmasabb lesz.
- Szeretlek, ezt sose felejtsd el – suttogtam két csók között, aztán elléptem tőle, megfordultam és az ajtó felé siettem.
- Nicole, várj – hallottam még a hangját, aztán becsuktam magam mögött az ajtót és neki dőltem. Hallottam, hogy valami nagy zajjal széttörik a földön. Megdörzsöltem az arcom és elindultam a kocsihoz.

Fogalmam sincs, hogy keveredtem haza. A telefonom pedig egyfolytában csörgött. Zayn hívott. Elfeküdtem az ágyamon, aztán felhívtam Dave-et.
- Itthon vagyok.
- Átmenjek?
- Nem kell. Jól vagyok – de a hangom elcsuklott.
- Nicole, nem kell ezt csinálnod.
- Minden rendben- szóltam közbe- Kikapcsolom a telefont. Majd reggel.
- 9-re ott vagyok érted. Jó éjt.
- Jó éjt.

Egész éjjel csak forgolódtam és járt az agyam. Lehet, hogy Zayn-nek igaza van. Csak elmenekülök, ahelyett, hogy szembe néznék a gyásszal. És ha itt maradok?! Itt mindenről csak Ők jutnak eszembe. Én ehhez kevés vagyok…

Amikor már nem bírtam tovább a forgolódást felkeltem és neki álltam bepakolni a többi cuccomat is a bőröndökbe. De közben is folyamatosan járt az agyam…mégis mi a fenét csinálok?! Hiszen itt van Zayn…és Dave, akik mindenben támogatnak. Ránéztem az órámra, fél 8-at mutatott. Nemsokára itt van Dave, tehát sietnem kell. Zayn-nek igaza volt…nem mehetek csak így el…