33. rész Utolsó nap

Már egy hét telt el azóta, hogy Zayn, Niall és Sammy nálunk van. Ma este pedig találkozunk a többiekkel és megünnepeljük a sikeres turnét. Jó lesz mindenkit újra látni…talán utoljára. Az elmúlt pár nap nagyon hamar eltelt. Bejártuk fél Londont, nem mintha nem ismernénk, mint a tenyerünket, de így négyesben fantasztikus volt. Nem mintha nem lettünk volna amúgy is feltűnőek, de úgy, hogy elég nagy hanggal voltunk szinte mindenki megbámult minket. Persze, néhány  újság már elkezdett találgatni, hogy mi van köztünk Zayn-nel, de lezártuk annyival, hogy nagyon jó barátok lettünk. Ha nem a várost jártuk, akkor otthon randalíroztunk vagy csak filmet néztünk. Apu becsületére váljon, de nagyon jól viselte, hogy négy „kamasz” szinte szétszedi a házat. Még azt hiszem sosem láttam annyit nevetni, mint amennyit az elmúlt pár napban velünk vagy éppenséggel rajtunk.

A szobámban ültem és néztem, ahogy Zayn bepakol a bőröndjébe, ezt elég fájdalmas volt látni. De Ő holnap haza megy a szüleihez. Sammy és Niall pedig moziba mentek. Szerintem alakul köztük valami…bár egyikük se meri beismerni. Igaz, még csak úgy szembesítettük Őket ezzel a ténnyel, hogy együtt voltak és persze mindent tagadtak, de már megbeszéltük Zayn-nel, hogy külön-külön elkapjuk Őket és kiszedünk belőlük mindent. Igen, nem szép dolog, tudom.

- Kész-mondta Zayn, miután sikerült lecsuknia a bőrönd tetejét-Biztos nem jössz el?-ült le mellém az ágyra.

- Nem lehet. A jövő héten már én is elutazok és szeretnék egy kicsit kettesben maradni Apával-hallottam, ahogy nagyot sóhajt, majd magához húzott és átölelt. Tudtam, most Ő is arra gondol, amire én. Hogy ma este találkozunk és utána ki tudja, mikor látjuk egymást újra. Halk dudálást hallottam, mire Zayn felkapta a fejét.

- Mennem kell-nem szóltam, csak bólintottam.

Szó nélkül álltam fel és kísértem le az ajtóig.

- Akkor este találkozunk-húzott magához és megcsókolt.

- Igen-bólintottam. Még egy puszit nyomott a homlokomra, majd kinyitotta az ajtót és kisétált. Én meg csak álltam és bámultam a csukott ajtót.

- Elment?-zökkentett ki Apa hangja a mélázásomból. Csak bólintottam-Ne vágj ilyen szomorú arcot! Este úgyis találkoztok.-Ránéztem. Nem tudom, mit láthatott a pillantásomban, de gyorsan hozzá tette-Nem szóltam semmit.

10 perccel később Sammy is befutott, úgyhogy bevettük magunkat a fürdőszobába és elkezdtünk készülődni. Gondoltam, itt az alkalom, hogy kifaggassam.

- Mi van Niall-lel?

- Ezt hogy érted?

- Tudod, nagyon jól, hogy értem.

- Szerinted melyik a jobb?-nyújtott elém két fülbevalót.

- Ez-böktem az egyikre-De ne tereld a témát. Mi van köztetek?-hirtelen elfordult, de láttam, hogy elpirult-Aaaa…Te belezúgtál!-kiáltottam fel.

- Nem, dehogy is-szabadkozott. Látszott, hogy teljesen zavarban van.

- Sammy-álltam elé és megfogtam a két vállát-A legjobb barátnők vagyunk, már ki tudja mióta. Nekem elmondhatod.

- Nem is tudom, ez annyira fura, meg minden-túrt bele zavartan a hajába.

- Persze, hogy az….szóval…jártok?-vigyorogtam rá.

- Nem tudom, azt hiszem.

- Hogyhogy nem tudod?!?!-na, most már össze voltam zavarodva.

- Hát, megcsókolt, de nem tudom, nem beszéltünk semmiről.

- Az jó, mármint, hogy megcsókolt-vigyorogtam- Amúgy Niall nagyon rendes srác. Szerencsés vagy-kacsintottam rá.

- Lányok! Elkésünk!-kiabált fel Apa.

- Egy pillanat-kiabáltam vissza.

- Na, milyen?-álltam meg Sammy előtt, egy combközépig érő, fekete, pántnélküli ruhában, magassarkúban, a hajam pedig göndören omlott a válllamra.

- Csini. És én?-bézs színű magassarkú, bézs szoknya, egy fehér felsővel.

- Niall teljesen oda lesz-vigyorogtam.

- Ajjj, fogd be-lökött meg.

-Mehetünk-közöltem Apával, mikor leértünk a lépcsőn és megálltunk előtte.

- Biztos így akarsz jönni?-nézett végig rajtam.

- Igen, biztos.

- Jó, akkor mondom máshogy: öltözz át.

- Arra már nincs idő, mennünk kell-böktem rá az órámra.

Apu morogva, mi pedig Sammy-vel vigyorogva léptünk ki az ajtón.

Fél óra múlva leparkolt egy bár előtt, mi pedig gyorsan pattantunk ki Sammy-vel a kocsiból. Kész rémálom volt. Olyasmiket magyarázott, hogy „miért jó a túl rövid szoknya”, meg „nem kell, hogy mindenki rajtunk legeltesse a szemét” és hasonlók. Fellélegeztem, mikor végre kiszállhattam mellőle. Amúgy pedig nem is túl rövid a ruhám!!

Ahogy beértünk az ajtón, Apát ott is hagytuk és elkezdtük keresni a fiúkat. A szemem sarkából azért láttam, hogy Apa oda ment Dave-hez és Rose-hoz.

- Sziasztok-álltunk meg egy asztal mellett, ahol Zayn, Niall, Louis, Harry és Liam foglaltak helyet.

- Már azt hittem sose értek ide-mondta Zayn és oda húzott nekem egy széket. Előre megbeszéltük, hogy nyilvános helyeken nincs semmilyen testi kontaktus…tehát se puszi, se csók, még csak a kezét se foghatom meg, így csak leültem mellé.

Szinte egész este rohangáltam, próbáltam mindenkivel váltani pár szót, néha oda mentem Apához, aki szinte egész este Rose-zal beszélgetett, csak hogy lássa, nem, még nem szöktem el.

Aztán olyan éjfél körül SMS-t kaptam. Zayn. „Gyere ki a teraszra”. Amilyen gyorsan csak tudtam, utat törtem magamnak a tömegen át és végül elértem az ajtóhoz, ami a teraszra vezetett. Kiléptem, de nem láttam senkit, úgyhogy egy kicsit előrébb mentem. Aztán egy kéz ragadott meg és húzott magával egy sötétebb zugba. A szívem majd kiugrott a helyéről, annyira megijedtem, de aztán megpillantottam azt a gyönyörű barna szempárt és ahelyett, hogy  a szívem visszatért volna normális ritmusába, ha lehet, még vadabbul kezdett el dobogni.

- Gyönyörű vagy ma este-simított végig az arcomon.

- Köszönöm-nyögtem ki, aztán megcsókoltam. Ma este először.

- Biztos nem tudsz eljönni? A szüleim már szeretnének megismerni-kérdezte, miután elhúzódott.

- Nem lehet, tényleg-feleltem szomorúan-Nem alszol ma is nálunk?-kérdeztem reménykedve.

- Nem lehet. Amúgy is mennem kell. Reggel korán indulok.

- Értem-hajtottam le a fejem szomorúan.

- Hééé-emelte fel a fejem- Ne légy szomorú. Holnap beszélünk. És meglátogatlak, amilyen hamar csak tudlak. Oké?-próbálta könnyedén mondani, de a szemén láttam, hogy nehezére esik.

- Rendben-sóhajtottam egy nagyot.

- Akkor holnap hívlak-húzott magához újra és megcsókolt. Hosszan. Aztán elengedett és bement, vissza se nézve. Pár perc múlva Sammy jött ki és egyből átölelt. Ez jól esett.

- Nem lesz semmi gond-simogatta a hajam.

- Persze, nem lesz-mondtam, miközben a könnyeimmel küszködtem.

- Haza menjünk?-nézett rám.

- Igen, azt hiszem, az jó lenne. Ugye nálam alszol?

- Persze-ölelte át a vállam és bementünk.

Oda mentünk a fiúk asztalához és sorba elköszöntünk mindenkitől. Majd elmentünk, hogy megkeressük Apát, aki még mindig Rose-zal beszélgetett. Hmm. Talán alakul valami?

- Apa, mehetünk?-léptem oda hozzájuk.

- Máris?

- Már éjfél elmúlt.

- Jól van, menjünk. Hát köszönöm ezt a kellemes beszélgetést Rose. Viszlát.

- Viszlát-mosolygott rá Rose.

Egészen a kocsiig bírtam, hogy ne szóljak semmit, aztán kitört belőlem.

- „Köszönöm ezt a kellemes beszélgetést”?-néztem kérdőn Apára.

- Igen, nagyon jól elbeszélgettünk.

- Vezethetek?-kérleltem.

- Szó sem lehet róla. Ilyen szakadó esőbe nem vezetsz. –Jééé…tényleg…esik. Eddig észre se vettem.

Beszállva folytattam.

- És elhívtad vacsorázni?

- Nem.

- Apa, ugyan már. Rose gyönyörű, okos, szereti a gyerekeket. És én is kedvelem Őt. Biztos jó pótanyukám lenne-mondtam, miközben Apa elindult.

- Eddig is elvoltam egyedül, ezután is el leszek. Meg aztán itt vagy nekem Te.

- Apa, én se vagyok itt mindig-mutattam rá.

- Ugyan már, Mr. Carlson, csak egy vacsora-húzódott előre Sammy.

- Kösd be magad-szólt rá Apa- És törődjetek a Ti dolgotokkal.

- Törődünk is. Én például a forgatás után egy időre haza jövök.

- Tényleg?-kapott rá Apa a témára, úgy látszik örült, hogy elterelődött róla a téma.

- Igen, arra gondoltam, hogy talán befejezem a sulit. Aztán majd meglátom- Apa csak mosolygott.

- Ehhez van valami köze Zayn-hez?-nézett rám kérdőn.

- Talán-mosolyodtam el-De a sulit is be akarom fejezni. Apa, egy vacsorába nem fogsz bele halni.

- Jó, jó. Majd meglátom-szugerálta az utat, ugyan is egy kereszteződéshez közeledtünk.

- Ha gondolod, írok Neki egy SMS-t-vigyorogtam és láttam magam mellett Sammy fejét, aki még mindig nem ült vissza és vigyorgott.

- Nem kell-nézett felém Apa és mosolygott. Pár másodpercig még láttam Apa mosolygó arcát, aztán hirtelen elvakított valami fény, amitől ösztönösen becsuktam a szemem, aztán már csak a fém súrlódó hangját hallottam.