~ 1 hónappal később ~
Szombat este volt és én Dave-vel egy
kocsiban ültem. Fogalmam se volt róla, hogy hová megyünk. Csak annyit
mondott, hogy öltözzek fel rendesen és pakoljak össze pár ruhát. Nem
értettem az egészből semmit. Zayn még a a fiúkkal volt Amerikában, ahova
két hete utaztak el és csak a jövő hét elején jönnek vissza.
- Oké, hová megyünk? – tettem fel újra a kérdést.
- Majd meglátod – mosolygott.
- És minek kellett így kiöltöznöm? – mutattam végig magamon, ugyanis egy fekete pánt nélküli ruhára esett a választásom.
- Majd meglátod – ismételte.
- Na jó, ugye ez tudod, hogy kimeríti az emberrablás fogalmát? – kérdeztem, mire elnevette magát.
- Túl sokat tanulsz – nézett rám egy pillanatra – Amúgy pedig önszántadból jöttél.
- És ha ki akarok szállni?
- Nem hinném – rázta a fejét.
- Ha nem mondod meg hová megyünk, tényleg kiszállok.
- Most? Útközben? A mozgó járműből? – nevetett.
- Akár – bólintottam.
- Hidd el, nem fogod megbánni – mosolygott rám.
- Mondd már el – vettem könyörgőre.
- Nem-nem – rázta a fejét. Hajthatatlan volt.
Megérkeztünk Leeds-be és Dave megállt
egy szálloda előtt. Ismerős volt. Már jártam itt. A bejárat előtt állt
meg és járatta a kocsit.
- Nem parkolsz le? – kérdeztem csodálkozva.
- Nem, én nem maradok itt.
- Akkor hová mész?
- Vissza Londonba – vonta meg a vállát.
- És én? – kérdeztem döbbenten.
- Te maradsz.
- De minek? És mégis meddig?
- Menj be és meglátod. És addig maradsz, amíg akarsz – nézett rám megint sejtelmesen mosolyogva.
- Na jó, én ezt most nem értem.
- Nem baj. Jó szórakozást – köszönt el, utalva arra, hogy kiszállhatnék.
- Kösz – morogtam.
Kiszálltunk mindketten, segített kivenni
a kis bőröndöm a csomagtartóból, még egyszer jó szórakozást kívánt,
aztán visszaszállt a kocsiba és elhajtott. Otthagyott egyedül. Azt se
tudtam, mit csináljak. Végül bementem a szállodába, egyből a recepcióhoz
mentem, hátha ott tudnak majd nekem segíteni.
- Jó estét. Nicole Carlson vagyok – mutatkoztam be.
- Jó estét, kisasszony. Már vártuk.
Kérem, fáradjon fel a legfelső emeletre. Szeretné, ha valaki felvinné a
csomagjait? – nézett rám kedvesen a recepciós.
- Nem, köszönöm. – mosolyogtam vissza, aztán elindultam a liftekhez.
Na, most már végképp nem értettem
semmit. Vártak, tehát valahonnan tudták, hogy jövök. És egyáltalán, Dave
miért nem maradt itt? Most hogy fogok majd visszajutni Londonba? És mi
az, hogy addig maradok, amíg akarok? Mit fogok itt egyedül csinálni?
Semmi kedvem nem volt itt lenni, itt maradni meg pláne nem. Aztán a lift
lassan megállt a legfelső emeleten, kinyílt az ajtó, kiléptem.
Csodálkozva néztem körbe az ismerős folyosón. Pár évvel ezelőtt voltunk
itt. Még a fiúkkal közös turnénk első állomása volt, itt forgattuk a
klipet is. Aztán egyszer csak kinyílt a mellettem lévő ajtó, ami a
tetőtérre vezetett.
- Szia – lépett ki mosolyogva Zayn.
- Szia – döbbentem le – Te hogyhogy itt vagy? Mármint örülök…de nem Amerikában kéne lenned?
- Elmaradt pár fellépés – vonogatta a vállát, aztán közelebb jött és hosszan megcsókolt.
- Gyere – fogta meg a kezem, mikor
elszakadtak az ajkaink és magával húzott a lépcsők felé. Felfelé
indultunk, majd elértünk a tetőhöz vezető ajtóhoz.
- Szerintem ide még mindig nem szabad kijönni – mosolyodtam el.
- Hát emlékszel? – fordult hátra, miközben kilépett a tetőre.
- Sose felejtem el – feleltem és
visszagondoltam az első randinkra, ami pont ezen a tetőn volt – De azt
hiszem, megint túlöltöztem – kuncogtam. Elég hideg volt, de most
szerencsére volt rajtam egy vékony kabát.
- Dehogy, gyönyörű vagy – nézett végig rajtam.
A pokróc, ugyanúgy és ugyanott volt leterítve, ahol akkor és egy csomó mécses égett körülötte.
- Valami hiányzik, nem? – néztem körbe.
- Mi?
- Úgy emlékszem, akkor vacsoráztunk is.
- Fogunk is, de nem itt. Ahhoz már hideg van.
- Akkor ide miért is jöttünk? – néztem rá.
- A csodálatos panorámáért – nevetett fel.
- Ja, igen. Emlékszem, akkor nagyon tetszett – mentem oda a korláthoz.
- Még mindig gyönyörű – mondtam halkan, aztán éreztem, hogy Zayn átkarol.
- Igen, az – felelte, aztán felém nyújtott egy szál rózsát.
- Ezt miért kapom? – vettem el Tőle.
- Csak úgy. Miért, nem vehetek Neked virágot?
- Köszönöm.
- Nincs mit – adott egy puszit az arcomra.
Leültünk a pokrócra.
- Miért pont ide? – néztem rá mosolyogva.
- Mert itt kezdődött minden – nézett a szemembe.
- Igaz – bólintottam.
- Mikor találtad ki?
- Nem fontos – legyintett.
- Hihetetlen vagy, ugye tudod? – néztem rá nevetve a fejemet rázva.
- Azért szeretsz, nem? – villantotta rám a legszebb mosolyát.
- De igen – nevettem továbbra is.
- Azt hiszem, kikészítettem idefelé Dave-et.
- Igen, mondta, hogy ha lehet, akkor nem szeretne elhozni. De másra úgyse hallgattál volna.
- Rád igen.
- De akkor hová lett volna a meglepetés? – tárta szét a karját.
- Igaz – bólintottam, aztán hozzábújtam.
Egy ideig nem is beszéltünk, csak néztük
a kivilágított várost. De nem is kellett beszélnünk. Elég volt, hogy én
ott lehettem vele, Ő velem és közben átölelt.
Aztán egy idő után megszólalt.
- Menjünk, mert a végén még megfázol, jéghideg a kezed – húzott fel magával.
Összeszedtünk mindent, a mécseseket
elfújtuk, aztán elindultunk le. A felső emeleten kinyitotta előttem az
egyik lakosztály ajtaját.
- Szinte semmit nem változott – néztem
körbe az ismerős lakosztályban, miközben letettük a holmikat, Zayn pedig
behozta a bőröndöm.
- Erre – mutatott az egyik szoba felé,
aztán kinyitotta előttem. Egyből megcsapott a rózsák friss illata. Ahogy
már egyszer, úgy most is, szinte teljesen ellepték az egész szobát. A
szoba egyik felében egy asztal állt megterítve.
- Ünnepelünk valamit? – ráncoltam a szemöldököm.
- Talán majd lesz mit – mondta, majd a
kezemet fogva húzott maga után az asztalhoz. Még mielőtt leültem volna,
az asztalon lévő vázából kivette a szál rózsát, ami benne volt és
átnyújtotta.
- Már kaptam egyet – emlékeztettem, miközben elvettem.
- Igen, tudom – bólintott.
Ránéztem a rózsára és észrevettem, hogy valami megcsillant rajta. A szára köré volt tekerve a nyakláncom, ami eddig nála volt.
- Azt mondtad, hogy majd egyszer visszaadhatom, hát, azt hiszem, most jött el az ideje – mondta.
Én közben elkezdtem leszedni a száráról a
nyakláncot. Csak tekertem és tekertem, míg végül már csak a rózsa
bimbójában volt egy kis része, ahonnan megpróbáltam óvatosan kiszedni,
nehogy tönkre tegyem a rózsát. De a láncon nem csak a medál volt, amivel
együtt odaadtam neki…hanem egy gyűrű…egy csodaszép gyűrű.
- Ez…ez meg mi? – alig tudtam szóhoz jutni.
- Nicole – nézett a szemembe, aztán letérdelt.
- Te jó ég – kaptam a számhoz a kezem.
- Hozzám jössz feleségül? – kérdezte és szemmel láthatólag nagyon izgult. Bár nálam szerintem nem jobban.
- Én…én… - hirtelen azt se tudtam hol
vagyok, vagy, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Aztán vettem egy mély
lélegzetet, hogy kicsit összeszedjem magam – Igen – mondtam ki végül.
Zayn láthatólag megkönnyebbült és
elmosolyodott, aztán kivette a kezemből a nyakláncot, levette róla a
gyűrűt és felhúzta az ujjamra, aztán megcsókolt, többször. Két csók
között pedig suttogva csak annyit mondott: "Köszönöm. Szeretlek". Nem
akartam Őt elengedni, azért annyira közel húzódtam hozzá, amennyire csak
lehetett, közben beletúrtam a hajába, de végül óvatosan eltolt magától.
Feltette a nyakláncot, kaptam egy puszit a nyakamra, aztán kihúzta
előttem a széket.
- Mit csinálsz? – néztem rá értetlenül.
- Vacsorázunk?
- Nem lehetne, hogy most az egyszer a desszerttel kezdjük? – próbáltam csábosan kérdezni és közelebb léptem hozzá.
- Nem is tudom – mondta és úgy csinált, mint aki nagyon gondolkozik – Na, jó – adta meg magát és elindult az ajtó felé.
- Te meg hová mész? – néztem rá döbbenten.
- A desszertért. Nem azt mondtad, hogy azzal akarod kezdeni? – kérdezett vissza.
- Nem olyan desszertre gondoltam – forgattam a szemem, mire nevetve visszajött.
- Tudom, csak kíváncsi voltam, mit szólsz hozzá – fogta meg a derekam és szorosan magához húzott.
- Ez rossz vicc volt – ráztam a fejem.
- Szerintem jó volt – mondta még mindig mosolyogva.
- Tudod, két hete nem láttalak, úgyhogy szerintem nem volt jó.
Nem válaszolt, csak megcsókolt, hosszan.
A kezeimet először csak a nyakán pihentettem, aztán beletúrtam a
hajába, miközben Ő a hátamat simogatta. Végül nem bírtam tovább és
először a kabátjától szabadítottam meg, aztán amilyen gyorsan csak
tudtam, próbáltam kigombolni a gombokat az ingjén, de megfogta a kezem.
- De mohó valaki – mondta levegő után kapkodva – Ráérünk, csak nyugodtan – simított végig az arcomon, aztán újra megcsókolt.
Persze, könnyen mondta. Ezek után lassan
szabadítottam meg az ingjétől és a nadrágjától. Mindig csak annyira
szakadtam el az ajkától, hogy gyorsan megszabadítsam valamelyik
ruhadarabjától, aztán ajkaim ismét az övét kerestek. A ruhámtól szépen
lassan szabadított meg, ahol a cipzárt már lehúzta, ott végig húzta az
ujját, az érintésétől megremegtem. Végül már csak fehérneműben álltam
ott, Ő pedig egy boxerben. Felemelt, lábamat a dereka köré kulcsoltam és
úgy vitt el az ágyig, ahova óvatosan lefektetett, de a csókunkat egy
pillanatra se szakította meg.
- Ezeknek is menniük kell – mondta még mindig levegő után kapkodva a fehérneműmre mutatva.
Szép lassan leszedte mindkét még rajtam
lévő ruhadarabot, aztán apró csókokkal halmozta el a testem szinte
minden egyes részét. Minden érintésébe beleremegtem és apró sóhajok
hagyták el a számat. Azt hiszem, sosem kívántam még ennyire, mint most.
Végül elért a nyakamhoz, apró puszikat nyomott rá, aztán visszatért a
számhoz. Olyan hevesen csókolt meg, hogy szinte beleszédültem. Kicsit
megmozdultam, hogy érezze, most én jövök. Vette a célzást, a hátára
fordult, így én kerültem felülre. Félbeszakítottam a csókunkat, aztán
pró puszikkal terítettem be a felsőtestét, egészen a boxere széléig,
végül annak is mennie kellett. Gondoltam, ha Ő kínozhatott, akkor nekem
is belefér. Hosszan elidőztem a nyakánál, azt akartam, hogy azt érezze,
amit én is. Kicsit gonosz lennék?! Á, dehogy. De ha Ő megtehette, akkor
én is. Hallottam, ahogy apró sóhajok hagyják el az ajkát és egyre
szaporábban veszi a levegőt.
- Na, most már elég lesz ebből – fordított meg, így felém került.
Szenvedélyesen, hevesen csókolt, aztán egyszer csak elhúzódott egy pillanatra.
- Szeretlek – nézett a szemembe és végigsimított az arcomon.
- Én is szeretlek – feleltem, aztán közelebb hajoltam az arcához, Ő
újra megcsókolt és azt hiszem, életem eddigi legszebb éjszakájával
ajándékozott meg.
Reggel, mikor felkeltem Zayn már fent volt és engem nézett.
- Jó reggelt – hajolt oda hozzám és adott egy puszit.
- Jobb nem is lehetne – mosolyodtam el hozzábújva.
- Kárba ment a vacsora – mondta az asztal felé mutatva.
- Én nem sajnálom – vigyorogtam továbbra is – Sokkal jobb elfoglaltságot találtunk helyette, nem gondolod?
- De igen – puszilt bele a hajamba nevetve – Mihez lenne ma kedved?
- Nem is tudom. El kéne intéznem valamit – néztem rá a gyűrűmre. Éjjel addig járt ezen az agyam, amíg el nem nyomott az álom.
- Elkísérjelek?
- Nem kell. Szeretnék egyedül menni.
- Rendben. De egy zuhany és egy reggeli még belefér?
- Persze , már éhes vagyok.
- Nem volt elég a desszert? – vigyorgott szemtelenül.
- Az éjjel volt, most pedig reggel van – válaszoltam, aztán bementem a fürdőbe.
A fürdéssel gyorsan kész voltam, kerestem valami kényelmes ruhát,
addig Zayn is letusolt, én addig felhívtam Dave-et és megkértem, hogy
nézzen meg Nekem egy címet és küldje el SMS-ben, aztán gyorsan
megreggeliztünk és már indultunk is.
Zayn kitett a házunk előtt hosszasan megcsókolt és megbeszéltük, hogy majd este találkozunk.
Berohantam a házba, ledobtam a bőröndöm, aztán már akartam is indulni, amikor Dave elém állt.
- Megnézhetem? – nyúlt a kezemért.
- Persze – bólintottam és felé nyújtottam a kezem.
- Gratulálok – ölelt meg.
- Köszönöm.
- És minek is akarsz odamenni? Azt hittem, többet hallani sem akarsz róla – váltott témát, mikor elengedett.
- Igen, de átgondoltam a dolgokat. Beszélnem kell Vele.
- Veled megyek.
- Nem – ráztam a fejem – Egyedül akarok menni – jelentettem ki határozottan, aztán kiléptem az ajtón és beültem az autómba.
