8. rész Fárasztó napok

Reggel apa keltett.

-Kicsim, nem mész ma?

-De igen, miért?-kérdeztem, miközben a telefonom felé nyúltam, hogy megnézzem mennyi az idő-Úr Isten! Már fél 8?! Mindjárt itt van Joe!-és már ugrottam is ki az ágyból és szaladtam a fürdő felé.

-Csinálok neked reggelit-szólt utánam apa. Gyorsan lezuhanyoztam és magamra kapkodtam az első ruhákat, ami a kezembe akadt, ami farmer volt és póló. Visszaszaladtam a fürdőbe, összefogtam a hajam és már rohantam is le a konyhába. Felkaptam a szendvicset, amit apa csinált, öntöttem kávét és elindultam a szobám felé, de apa utánam szólt, hogy üljek le.

-De mindjárt itt van Joe-fakadtam ki.

-Majd vár egy picit-mondta-Mikor jössz ma haz?

-Nem tudom, ma már táncpróba is lesz 6-tól, úgyhogy szerintem későn.

-Mikor is lesznek a vizsgáid?

-Augusztusban-feleltem és tudtam, mire akar kilyukadni, úgyhogy gyorsan hozzá is tettem-nyugi, tanulni is fogok.

-Remélem is, mert tudod, miben állapodtunk meg-mondta szigorúan.

-Igen, igen, nem felejtettem el…-mondtam unottan. Mindig ugyanaz a lemez…-Most megyek, mert ha kések Dave leszedi a fejem.

Betömtem az utolsó falatot és már szaladtam is fel a szobámba. Bedobáltam a sporttáskába egy sortot és egy topot, meg egy cipőt. Gyorsan fogat mostam. Már épp a cipőmet vettem fel, amikor meghallottam a csengőt. Felkaptam a kabátom, a táskám és már rohantam is le. Ismét lihegve álltam meg Joe és apa előtt.

-Elaludtál-mondta vigyorogva.

-De kész vagyok-néztem rá egy nagy vigyorral az arcomon.

-Na, menjünk, elég nagy a forgalom.

-Szia, Apa-mondtam és adtam neki egy puszit.

-Szia, Kicsim.

Tényleg nagy volt a forgalom, de még így is időben oda értünk. Már mindenki ott volt, kivéve Dave-et.

-Jó reggelt! Ki kér kávét?-kérdeztem.

Louis-n kívül mindenki kért.

-Akkor főzök.

Bementem a konyhába és feltettem a kávét. Mikor lefőtt beszóltam a többieknek és én már a bögrével a kezemben mentem át a dohányzóba és rágyújtottam. Zayn pár perccel később bejött.

-Fáradtnak tűnsz-mondta.

-Hát elaludtam és még nem tértem teljesen magamhoz-mondtam, miközben elterültem a kanapén.

Pár perccel később Dave viharzott be az ajtón.

-Te meg mit csinálsz?! Tedd le a cigit, nem tesz jót a hangodnak és inkább énekelj be!-szinte már kiabált, majd ki is ment.

-Na, valakinek megint rossz éjszakája volt, kész öröm lesz ma vele a munka-morogtam.

-Mindig ilyen?-kérdezte Zayn.

-Ha stúdióba vonulunk, valahogy mindig meghülyül, de amúgy nagyon rendes ember. Szigorú, de rendes.-feleltem-Na, beénekelek, mielőtt visszajön és leszedi a fejem-mondtam egy fanyar mosollyal.

-Énekeljünk be együtt, szólok a többieknek-ajánlotta Zayn.

-Oké, mindjárt jövök-azzal átmentem a konyhába és töltöttem magamnak egy pohár narancslevet és magamhoz vettem egy üveg vizet. A narancslevet gyorsan megittam, mindig ezt iszok éneklés előtt, a rostos üdítő jót tesz a hangszálaknak. Mire visszamentem, már ott voltak a többiek és már skáláztak. Már csak Zayn mellett volt hely, úgyhogy leültem mellé és bekapcsolódtam én is. Mikor végeztünk Niall elővette a gitárját és elkezdte játszani a WMYB-t.

-Tudod a szöveget?-kérdezte Zayn.

-Persze-mondtam mosolyogva.

-Akkor énekeld velünk.

Együtt énekeltük végig a számot, majd még elénekeltünk két számot, aztán bejött Dave, hogy menjünk, mert kezdjük a felvételt. Mindenki megkapta a dalszöveget, átbeszéltük, hogy kinek melyik rész lenne jó és én mentem be először a fülkébe. Dave, szokása szerint, megint mindenbe belekötött és már a fene tudja hányadjára énekeltem fel, mikor Steve rászólt, hogy ez már tökéletes. A következő Liam volt, majd sorba mentek be a többiek.

5 óra volt és még csak a szóló részeket vettük fel, de mennünk kellett, mert 6-tól próba volt és a terem, ami ki lett bérelve, a város másik felében volt. Dave még délután elment, mert azt mondta, hogy dolga van, de megígérte, hogy a próba kezdetére oda ér.

Már a próbateremben voltunk és át is öltöztünk, én még sportcipőben ültem a széken és a kezemben lévő magassarkút bámultam. Tudtam, hogy megint nem fog menni.

-Nem veszed fel?-kérdezte Zayn és leült mellém.

-De, mindjárt, csak még erőt gyűjtök-feleltem.

Ekkor befutott Dave, Wade-del, a koreográfussal. Köszöntek, majd Wade mondta, hogy gyorsan melegítsünk be és álljunk is neki a munkának. Ekkor oda állt elém Dave.

-Ezt Dan küldi-mondta és a kezembe nyomott egy dobozt. Kibontottam és vagy egy 12 cm magas sarkú cipő nézett vissza rám.

-Ez kizárt-motyogtam.

-Miért? Tök jól néz ki-mondta Zayn és kivette a dobozból.

-Akkor vedd fel Te-mondtam.

-Na, azért annyira nem jó-mondta és vissza tette a dobozba.

-Dave, ezt nem teheted velem.

-Sajnálom, ebbe nem szólhatok bele, azt mondta, hogy ez lesz rajtad a klip forgatásán és jó lenne, ha addig megszoknád.

-Kérlek-néztem rá könyörögve.

-Sajnálom, vedd fel!-mondta.

Kelletlenül, de belebújtam, felálltam és örültem, hogy nem estem el.

-Na, és még jól is áll-mondta Zayn vigyorogva.

-Csak várd ki a végét-morogtam.

2 órával később, mikor már ki tudja hányadjára estem el, szétterültem a padlón és közöltem, hogy én innen nem kelek fel soha többet, a fiúk már dőltek a röhögéstől. Levettem a cipőt és hátra dobtam, aminek az lett az eredménye, hogy eltaláltam vele Zayn-t, szerencsére csak a lábát.

-Jaj, ne haragudj, nem akartam-mentem oda hozzá.

-Semmi baj, tényleg-mondta a lábát szorongatva.

Wade közölte, hogy mára ennyi elég volt és, hogy majd holnap folytatjuk, el is köszönt, Dave mondta, hogy neki is mennie kell és, hogy Joe lent vár. Elmentünk átöltözni, majd együtt is mentünk le. Elköszöntünk, majd haza indultunk. Fél 9 elmúlt, mire haza értem, de olyan fáradt voltam, hogy enni se volt kedvem, gyorsan lezuhanyoztam, megmostam a hajam és bedőltem az ágyba, egyből el is aludtam.

A szerda és a csütörtök is hasonló képpen telt, péntek reggel viszont közölte Dave, hogy ma nem lesz próba, mert Wade nem ér rá és hogy holnap, hogy egy kicsit lazítsunk elmegyünk a vidámparkba.

-Pont holnap?-nyögtem ki-már van programom.

-Akkor tedd át-mondta Dave.

Aznap be is fejeztük a felvételt és mivel Steve is most már jónak találta, már 3-kor otthon voltam. Apa még nem volt otthon, gyorsan kajáltam és gondoltam, kiülök a kedvenc helyemre, végre befejezem a dalt, amit elkezdtem, de sehol nem találtam a füzetemet, pedig már mindenhol kerestem. Hát akkor marad a tanulás, elővettem a töri könyvem és a jegyzeteim, apának, írtam egy cetlit, hogy a szokott helyemen vagyok. Átvágtam a kerten és a legvégében lévő kőfalhoz mentem. Pont úgy lett megcsinálva, hogy a mellette lévő fának kényelmesen neki tudjak dőlni. Felmásztam a majdnem 2 méter magas falra és csak néztem a tájat. Milyen régen nem ültem itt és most olyan jó érzés volt. Ha egyedül akartam lenni, mindig ide jöttem, már egész kiskoromban is. Úgy fél óra múlva, úgy döntöttem, tényleg neki kéne állni a tanulásnak.

Észre se vettem, hogy sötétedik, csak arra lettem figyelmes, hogy a kerti lámpa felkapcsolódott szürkületkor. Becsuktam a könyvet és az eget kezdtem el bámulni. Eszembe jutott Zayn…az elmúlt pár napban olyan jól elbeszélgettünk, de néha az az érzésem támadt, hogy nem úgy néz rám, mint egy lányra, hanem csak úgy, mint egy jó barátra. Nem tudom, miért volt ez…lehet, hogy fél? De mitől? Vagy csak egyszerűen vívódik…úgy mint én?

Nem sokkal később halk léptek neszére lettem figyelmes. Biztos csak apa jön…