3. rész Tiszta hülye vagyok...

Ő volt az, Zayn Malik. Felváltva néztem a gyönyörű barna szemeit és az ajkát. Kényszerítenem kellett magam, hogy mondjak valamit, valami értelmeset, bár ahogy a szemeibe néztem teljesen összezavarodtam.

-Nyugodtan…máskor is..-szaladt ki a számon végül. Mi van?! Bocsánatot kér, én meg azt mondom, „Nyugodtan, máskor is”?! Tiszta hülye vagyok és most biztosan annak is tart.

-Vagyis, semmi baj-helyesbítettem gyorsan, de éreztem, hogy a vér az arcomba szökik, elpirultam, mire egy pillanatra elmosolyodott.

-Gyere, gyorsan öltözz át! Te meg máskor figyelhetnél egy kicsit jobban-tette hozzá Zayn-re nézve.

-Sajnálom, tényleg-nézett rám ismét Zayn, amitől elállt a lélegzetem is. Válaszolni már nem volt időm, mert Dave már húzott is az öltözöm felé, de még a sarokról vissza pillantottam, láttam, hogy Zayn engem néz és egy pillanatra összeakadt a tekintetünk.

-Mi történt?-kérdezte egyből Dan, mikor beléptünk az öltözőbe.

-Valaki leönött-válaszoltam még mindig kicsit elpirulva.

-Igen, ha az a gyerek nem nyomkodta volna a telefonját, akkor talán azt is látja, hogy mi van az orra előtt-vágta közbe Dave egy kicsit idegesen.

-Jól van, mindegy. Dan, ugye van másik ruha?-kérdeztem.

-Igen, még jó, hogy többet hoztam-és már ment is a sarokba, ahol a ruhák voltak. Elővett egy mélykék, combközépig érő, pántnélküli ruhát. –Tessék-nyomta a kezembe a ruhát.

-Én ezt nem veszem fel-közöltem, mikor megláttam.

-Óóó, dehogynem!

-Kizárt!-mondtam

-Szeretnéd látni a másikat?-Erre elővett egy piros, mélyen dekoltált szintén combközépig érő ruhát.-Tessék, választhatsz nyugodtan-és az arcán elterült az a bizonyos győzelemittas mosoly, amit ilyenkor mindig látok rajta, ha tudta, hogy sarokba szorított. Nagyon jól tudta, hogy utálom az ilyen ruhákat, de az elmúlt időben próbált meggyőzni arról, hogy kicsit nőiesebb ruhákat hordjak, nem sok sikerrel. Kelletlenül megfogtam a kék ruhát és már vettem is át, majd adott egy másik magas sarkú cipőt.-Remek-gondoltam-ebben tuti hasra fogok esni.

-Amúgy ki öntött le?-kérdezte Sammy.

-Zayn-feleltem.

-Komolyan?!

-Igen

-Hmm….én se bánnám, ha leöntene-mondta mélázva, majd elkaptam Dave tekintetét, láttam, hogy forgatja a szemeit, mire elmosolyodtam.

-Nem hinném, hogy örülnél, ha egy méregdrága ruhádat öntené le-mondta Dave.

-De ha Zayn öntené le, annak örülnék-mondta Sammy, mire Dave újra megforgatta a szemét, ezen újra nevetnem kellett.

-Oké, menjünk-mondta Dave és elindultunk vissza. A fiúk még mindig ott álltak, ahol az előbb. Kicsit idegesen léptem oda hozzájuk.

-Sziasztok-még a hangom is egy kicsit remegett, de hát ahogy rájuk néztem, annyira jól néztek ki-Nicole Carlson vagyok.-Sorban kezet fogtam velük és mind bemutatkozta, bár ez felesleges volt, hiszen tudtam, kik ők. Lehet, hogy régóta nem élek Angliában, de azért szatyorban se élek. Zayn nyújtotta utoljára a kezét, bemutatkozott, majd hozzá tette:

-Még egyszer bocsánat a ruhádért!

-Semmi baj-mondtam mosolyogva.

-Szerintem hálásak lehetünk, ez a ruha sokkal jobb-mondta Harry, miközben végig mért, amitől megint éreztem, hogy elpirulok.

-Szóval tényleg Te írtad egyedül a dalt?-kérdezte Liam.

-Igen, tényleg. Általában az összes számot egyedül írom.

-A szöveg nagyon tetszik, kíváncsi vagyok a zenei alapra is-mondta Louis.

-Majd holnap meghalljátok-mondtam mosolyogva.

-Várod a turnét?-kérdezte Zayn.

-Igen, bár kicsit ideges vagyok.

-Miért? Te már biztos hozzá szoktál.-mondta Zayn mosolyogva. Tejó ég…az a mosoly...szerintem még a szívverésem is kihagyott.

-Ööö….hát, tudod, még Angliában sosem koncerteztem, végig csak Amerikára koncentráltunk, úgyhogy nekem ez lesz az első itt-próbáltam összeszedni a gondolataimat és valami értelmeset kinyögni, de Zayn mosolyát látva ez szinte lehetetlen volt.

-Hát jó buli lesz, unatkozni nem fogsz, az biztos, nem vagyunk könnyű esetek-mondta Louis.

-Csak a magad nevében beszélj-vágott közbe Niall.

-Ezt bár ne mondtad volna-mondta Louis.

-Amúgy-fordult hozzám Niall-ha jót akarsz magadnak messzire elkerülöd Louis szobáját, lehet, hogy sose találnál ki, akkora kupi van.

-Ez nem is igaz!-vágott közbe Louis, mire mindannyian egyszerre vágták rá, hogy „de igen”.

-Annyira biztos nem lehet szörnyű-mondtam.

-Nem győzünk pakolni utána, kész katasztrófa, hidd el-mondta Zayn.

Ekkor odajött hozzánk egy statiszta, hogy még egy perc. A szememmel Dave-et kerestem, de már ott is termett mellettem.

-Nyugi, csak lazán és mosolyogj-mondta.

-Oké, okér-válaszoltam kicsit idegesen. Ennyi idő alatt se tudtam hozzá szokni az interjúkhoz. Bevezettek minket a stúdióba és leültettek minket egy kanapéra, ahol elég szűkösen fértünk csak el. És persze, hogy Zayn mellé ültettek le. A kezünk véletlenül összeért, mire hirtelen elrántottam a kezem és az ölembe helyeztem. Éreztem az illatát, annyira finom a parfümje, teljesen elbódított. A műsorvezető hangja rántott vissza a mélázásomból.