31. rész Az első alkalom

Ahogy beléptem, az első, ami feltűnt, hogy egy asztal áll a szoba közepén, megterítve. A másik pedig, hogy szinte a szoba minden egyes négyzetcentiméterét rózsák terítették be.

- Mennyi rózsa-mondtam halkan, ámuldozva.

- Pontosan 60-hallottam a hátam mögül a választ és éreztem, hogy átkarol-Ez pedig a 61.-nyújotta elém a virágot-Pontosan annyi, ahány napja együtt vagyunk. Boldog hónapfordulót-suttogta a fülembe és egy puszit adott az arcomra.

- De az nem ma van-mondtam és elvettem a rózsát a kezéből, majd szembe fordultam Vele.

- De igen-mosolygott rám.

- Nem, biztos, hogy nem ma van-mondtam, miközben feltartottam a mutatóujjam, hogy várjon és elkezdtem számolni-Basszus….tényleg ma van, teljesen kiment a fejemből. Ne haragudj-néztem rá bocsánatkérően.

- Semmi baj-felelete, még mindig mosolyogva.

- De igen is baj! Te készültél-mutattam végig a szobán-Nekem meg még csak eszembe se jutott. Meg az elsőt se ünnepeltük meg, úgyhogy azt hittem, hogy nem is akarod.

- Épp azért akartam most, mert az elsőt kihagytuk. És ne aggódj, tényleg. Louis-ék azt se tudják, hogy mikor jöttek össze pontosan.

- Komolyan?-lepődtem meg.

- Igen, komolyan. De most együnk-húzott az asztalhoz és kihúzta előttem a széket. Ránéztem a tányéromra, milánói volt rajta.

- Te csináltad?-néztem rá, miközben Ő is helyet foglalt.

- Nem. De csinálhattam volna én is, de most biztosra akartam menni.

- És ezt hogy hoztad megint össze?-mutattam körbe ismét a szobán.

- A virágokat én rendeztem el, a többit pedig Joe intézte. Még a taxiban írtam Neki SMS-t.

- Értem, szóval ezért nem ért rá-bólintottam és megkóstoltam az ételt.

A vacsora alatt végig beszélgettünk. Először csak a mai napunkról, majd szóba kerültek a vizsgáim, ami pár hét múlva lesz esedékes. Kicsit kelletlenül, de bevallottam, hogy nem sokat tanultam az elmúlt időben és nagyon félek, hogy nem úgy fog sikerülni, ahogy szeretném. Vagyis inkább, ahogy Apa elvárja tőlem. Majd egy másik kényes téma került előtérbe, amit eddig mindketten kerültünk.

- Hamarosan vége a turnénak-mondta halkan, miközben átmentünk az ágyamhoz.

- Igen, tudom-feleltem én is, szinte suttogva. Éreztem, ahogy összeszorul a szívem. Nem akartam, még csak belegondolni se, hogy mi lesz azután.

- Még másfél hónap-mondta még mindig halkan.

- Ne beszéljünk most erről, jó?-néztem rá-Inkább élvezzük ki ezt a másfél hónapot, aztán majd megoldjuk valahogy-erőltettem magamra egy mosolyt, mert ez a téma egy kicsit lehangolt.

- Igazad van-mosolyodott el, magához húzott és megcsókolt, de lassan. Gondoltam, kicsit játszok Vele és megharaptam az alsó ajkát.

- Héé-húzódott el.

- Igen?-adtam az ártatlant, mint aki semmit nem csinált.

- Ezt visszakapod-mondta és Ő is megharapta az ajkam, mire felszisszentem egy kicsit, majd megcsókoltam.

Éreztem, ahogy ajka szétnyílik és nyelve bebocsátásért könyörög, amit hagytam is. Amint nyelve találkozott az enyémmel, szenvedélyes csókcsatába kezdtünk. Éreztem, ahogy a pulzusom megemelkedik és hogy a szívem annyira dübörög, hogy szinte ki akar repülni a helyéről. Kapkodva szedtük a levegőt, de a tempón egyikünk se lassított volna, a világ összes kincséért se. Lábamat átvetettem rajta és ráültem a combjára, anélkül, hogy csókunkat egy pillanatra is megszakítottam volna. Mohón túrtam bele a hajába és igyekeztem egyre közelebb húzni magamhoz. Átfogta a derekam, majd egyre lejjebb kezdte csúsztatni a kezét, míg végül megállapodott a fenekemen. Hirtelen elhúzódtam Tőle.

- Zayn-néztem a szemébe és próbáltam egyenletesen lélegezni.

- Igen?-hangján kihallatszódott, ahogy Ő is kapkodja a levegőt.

- Szeretlek!-mondtam még mindig a szemébe nézve. Egy kicsit meglepődött.

- Ugye tudod, hogy ezt most mondtad először?

- Igen, tudom. Szeretlek!-ismételtem meg.

- Én is szeretlek!-simított végig az arcomon, majd lassan közelebb húzott magához és ott folytattuk, ahol abba hagytuk. Kezeivel hátamat simogatta.

Ismét megszakítottam csókunkat, de csak azért, hogy apró, lágy puszikat nyomjak a nyakára, hallottam, ahogy egy sóhaj hagyja el a száját, majd ajkaim ismét az övét keresték. Kezemet lassan végig húztam a hátán, éreztem, ahogy egy pillanatra megfeszül, mire belemosolyodtam a csókunkba. Megfogtam a pólója szélét és elkezdtem felfelé húzni. Miután megszabadítottam tőle, félre dobtam, mélyen egymás szemébe néztünk, amitől elpirultam, majd hevesen húzott magához a nyakamnál fogva és ismét vadul csókolni kezdett. Óvatosan elkezdte lehúzni rólam a pulcsiját, ami még mindig rajtam volt, miután megszabadított tőle, meg akartam csókolni, de elhúzódott, mire kérdőn néztem rá.

- Biztos vagy benne?-nézett rám komolyan.

- Igen-próbáltam határozott lenni, de a kis félelem, ami bennem volt, így is kiérződött.

- Nicole, ha nem állsz készen, nem kell most megtennünk.

- Készen állok-vágtam rá gyorsan. Hajtott a kíváncsiság, és akartam is Őt, jobban, mint valaha, de azért bennem volt a félelem. Felemelt, leültetett az ágyra, majd oda ment az ajtóhoz bezárta, majd lekapcsolta a villanyt. Mikor visszaért lassan levette a pólómat, majd óvatosan végig fektetett az ágyon. A nyakamat kezdte el lassan csókolgatni, amitől most az én ajkamat hagyta el egy apró sóhaj. Lassan megszabadított az összes ruhámtól, majd mikor róla is lekerült a maradék ruha, fölém hajolt.

- Szedsz valami tablettát?

Az izgalomtól vegyes félelemtől nem tudtam megszólalni, így csak megráztam a fejem. Kikelt az ágyból, majd elkezdett keresni valamit a földön. Láttam, hogy kiveszi a pénztárcáját a nadrágjából, majd a pénztárcából elővett valamit, aminek a csomagolása megcsillant a beszűrődő fényben. Máskor meglepődtem volna, hogy óvszert hord magánál, de most nem érdekelt.

- Fő a biztonság-mondta és visszajött mellém az ágyba, miután feltette.

- Nicole, csak arra kérlek, hogy szólj, ha valami nem jó és abba hagyom.

- Rendben-bólintottam. Ismét hatalmába kerített a félelem, ami abban a pillanatban megszűnt, mikor utoljára megcsókolt, mielőtt átadtuk volna magunkat a vágyainknak.

Reggel arra keltem, hogy Zayn az arcomat simogatja. Kinyitottam a szemem és mosolygó arcával találtam magam szembe, mire arcomat a párnába fúrtam.

- Nicole, valami baj van?-kérdezte rémülten.

- Az este…-kezdtem, de közbe szólt.

- Csodálatos volt.

- Szörnyű voltam.

- Ne mondj ilyet! Ez elsőre nagyon is jó volt. Nézz rám-rázta meg a vállamat, mire kelletlenül és fülig vörösen felé fordultam-Szerintem csodálatos volt az este. Meg különben is, lesz még elég időnk gyakorolni-mondta egy huncut mosollyal az arcán.

- Tényleg csodálatos volt az este-feleltem.

- Ennek örülök-mondta, magához húzott és adott egy puszit.

- Megyek letusolok-azzal kimásztam, gondosan magam köré csavarva a takarót. Összeszedtem a ruháim, majd bementem a fürdőbe. Épp hogy megnyitottam a csapot, a zuhany ajtaja kinyílt.

- Van még hely?-nézett végig rajtam.

- Öhm-nem tudtam mit mondani, igyekeztem takargatni magam, miközben Zayn beállt mellém és behúzta az ajtót.

- Tegnap este nem voltál ilyen szégyenlős-mondta mosolyogva és közelebb jött.

- Sötét volt-vontam meg a vállam.

- Akarod, hogy elhúzzam a függönyöket?-kérdezte egy mosollyal az arcán-Amúgy sincs mit szégyelned-mondta és lefejtette a kezeimet, amivel még mindig próbáltam takarni magam, sikertelenül. Óvatosan neki nyomott a csempének, hátam alatt éreztem a hideget, ami egy kicsit kellemetlen volt. Végig simított a felsőtestemen, majd megállt a csípőmön, miközben csókolt, majd elhúzódott.

- Emlékszel mit mondtam az előbb? A gyakorlásról…

- Igen, rémlik valami-nyögtem ki.

- Akár kezdhetnénk most is-nézett rám kérdőn, mire lassan bólintottam. Elzárta a vizet, kinyitotta a kabin ajtaját, majd felkapott a kezébe és úgy vitt ki a az ágyhoz. Megismételtük a tegnap estét, de most már én is sokkal bátrabb voltam és már Ő sem volt annyira óvatos. De még így is hihetetlenül gyengéd és figyelmes volt, kiélveztem minden egyes percét. Nem gondoltam volna, hogy az estinél lehet valaha is jobb, de tévedtem. Ez ezerszer jobb volt.

Kis idő múlva, mind a ketten levegő után kapkodva dőltünk le az ágyra. Mellkasára vont. Megpuszilta a fejemet, majd a hajamba mormogta, hogy „Szeretlek”.

- Én is szereltek-húztam magam hozzá közelebb-Azt hiszem, most már tényleg le kéne zuhanyoznom.

- Igen, nekem is.

- Menjünk-szálltam ki az ágyból.

Én már rég tusoltam, mikor Zayn még a tükörben nézegette magát.

- Azt hiszem, egy ideig nem kéne póló nélkül mutatkoznom.

- Miért?-szóltam ki.

- Hát...egy kicsit összekarmoltad a hátam.

- Hupsz, bocsi-mondtam vigyorogva, miután elhúztam az ajtót és egy pillantást vetettem a hátára.

Mikor végeztünk, gyorsan felöltöztünk és együtt indultunk ki a szobámból, de Zayn még be ment az Övébe, hogy másik ruhát vegyen át.

Dudorászva indultam ki a konyhába, ahol már ott ült Dave.

- Milyen jó kedve van valakinek-mért végig.

- Miért? Nem szabad?

- Milyen volt az estéd?-nem néztem rá, de éreztem, hogy szemével követ.

- Jó-feleltem tömören, de még mindig nem néztem rá.

- Zayn nálad töltötte az éjszakát?-hezitáltam, végül kinyögtem egy halk „Igen”-t.

- Éééss?-nyújtotta el.

- Mit és?

- Tudod jól, mire gondolok.

- Nem tudom, mire gondolsz-mondtam egyhangúan és közbe próbáltam pakolászni a pulton, csak hogy ne kelljen ránéznem. De így is éreztem, hogy kezdek elpirulni.

- Persze, nem érted. Akkor kérdezem másképp…Lefeküdtetek?

A kezemből kiesett a kanál zavaromban.

- Mi? Nem. Dehogy is-mondtam gyorsan, de olyan magas hangon, hogy még én is csodálkoztam.

- Nicole, nézz rám-mondta, miután oda jött hozzám. Ráemeltem a tekintetem, arcom még pirosabb volt, mint az előbb.

- Oh, de igen! Lefeküdtetek-mondta egy kaján vigyorral az arcán.

- Dave, legalább halkabban. Nem kell, hogy mindenki hallja.

- Szóval tényleg-fűzte tovább.

- Ugye nem mondod el Apának?-néztem rá idegesen, ajkamat harapdálva.

- Hát nem is tudom-felelte még mindig vigyorogva-Inkább Te akarod?

- Majd inkább én. És itt most a „majd”-on van a hangsúly.

- Rendben. De ugye védekeztetek?-vette komolyra a szót.

- Ne nézz hülyének. Persze. De nem fejezhetnénk be ezt a témát. Kezd nekem egy kicsit kínos lenni.

- De, persze-vigyorgott el megint.

Egész nap próbáltam bujkálni Dave elől, de Ő folyton a nyomomban volt és kétértelmű megjegyzéseket tett, amit Ő nagyon viccesnek talált, de én már nem annyira. Mikor hangot adtam nemtetszésemnek, csak rátett egy lapáttal. De még így se tudta elvenni a jókedvemet, egész nap vigyorogva és dudorászva járkáltam.

- Nicole, befejeznéd a vigyorgást? Így nem tudlak rendesen kisminkelni-bosszankodott Rose az öltözőmben, aki épp az esti koncertre próbált kisminkelni, több-kevesebb sikerrel.

- Bocsi-néztem rá bocsánatkérően.

- Mitől van ennyire jó kedved?-kérdezte.

- Oh, szerintem mindenkinek jó kedve lenne egy olyan éjszaka után, ami Neki volt-mondta Dave, aki a kanapén ült és a telefonját nyomkodta.

- Fogd be, Dave-mondtam mérgesen.

- Miért, mit csináltál?-kapott a témán Rose.

- Mondjuk úgy, hogy a mi kis Nicole-unk már nem is olyan kicsi-hallottam Dave hangján, hogy mosolyog-és ártatlan-tette hozzá.

- Csak nem?-nézett rám ismét Rose és én bólintottam.

- Jó volt?-kérdezte halkan, hogy Dave ne hallja.

- Nagyon-feleltem.

- Ja, igen. Apád hívott délután. Kérdezte, hogy mi van Veled, mert tegnap este ki volt kapcsolva a telefonod.-hirtelen fordultam hátra.

- És mit mondtál Neki?-kérdeztem halálra váltan.

- Csak azt, hogy biztos nagyon el voltál mélyülve valamiben-mondta még mindig vigyorogva.

- Remek. Mi lenne, ha békén hagynál? Fájna, ha két percig nem tudnád az orrom alá dörgölni?-kérdeztem mérgesen.

- Felőlem azt csinálsz egész éjjel, amit akarsz-vonta meg a vállát-Csak halkan, mert a melletted lévő szoba az enyém és szeretnék aludni-tette hozzá vigyorogva, majd felállt és kiment az ajtón.

- Bunkó-kiabáltam utána, mire hallottam, hogy felnvevet.

- Hagyd, tudod milyen tud lenni. Mint egy kisgyerek-mondta Rose, közben folytatta a sminkelést.

- Igen, tudom. De nem bánnám, ha mást szekálna, nem engem állandóan-tettem karba a kezem mérgesen, mire láttam, hogy Rose megejt egy mosolyt.