Pár hét múlva
épp egy stúdióból igyekeztem kifelé, ahol fotózáson voltam. Ránéztem az
órámra, ami 9-et mutatott. Dave már késő délután ott hagyott, azzal az
indokkal, hogy dolga van, de majd Joe jön értem. A többiek egész délután
szabadok voltak. Egyszer tuti ki fogom nyírni Dave-et, hogy mindenféle
programokat szervez nekem pont azokban az időpontokban, amikor Zayn
szabad.
Kiléptem az utcára, körbe néztem, mivel
nem láttam a kocsit, rágyújtottam. Az épület mellett volt egy kis utca,
elkezdtem arra sétálni. Mikor oda értem, lépteket hallottam, amitől egy
kicsit megijedtem, majd valaki köszönt.
- Szia.
Kicsit előrébb jött, így a lámpa
fényében már kirajzolódott az alakja, de ha nem látom, akkor is tudom,
ki Ő. A hangját ezer más hang közül is felismerném.
- Zayn, Te mit keresel itt?-néztem rá meglepetten.
- Érted jöttem-mondta, megfogta a karom és behúzott magával a kis utcába, majd megcsókolt.
Sietősen toltam el magamtól és gyorsan körbe néztem.
- Ne itt. Még valaki meglát minket.
- Nem baj-jött a válasz-Amúgy se jár most erre senki.
- Joe hol van? Úgy volt, hogy Ő jön értem.
- Dolga van.
- Értem. És mivel megyünk vissza a szállodába?
- Gyalog.
- Tessék?!-hüledeztem-Komolyan?!
- Igen. Legalább sétálunk egyet.
- De innen több, mit fél óra gyalog-húztam a szám.
- Ne csináld-nézett rám-Ha elfáradsz, majd viszlek-mosolygott rám.
- Szavadon foglak-morogtam, mire egy halk nevetést kaptam válaszul.
- Indulhatunk?
- Igen-feleltem.
Gyorsan elnyomtam a cigim, de még
mielőtt kiléptünk volna a főútra, ránéztem Zayn-re, akin egy kapucnis
pulóver és egy sapka volt.
- Mi ez a sapka?-böktem ujjammal a sapka felé.
- Csak, hogy ne ismerjenek fel olyan könnyen.
- Ahha, értem. Így aztán biztos nem fognak felismerni-gúnyolódtam, de erre nem válaszolt.
- Nálad van valami sapka vagy pulcsi?
- Nem, nincs. Képzeld, nem úgy készültem, hogy gyalogolni fogok.
- Jól van-mondta és levette a pulcsiját-Vedd ezt fel-nyújtotta oda.
Belebújtam és egyből megéreztem rajta
Zayn jellegzetes illatát, amit imádtam. Mélyen magamba szívtam, míg Ő
megigazította rajtam a pulcsit és feltette rám a kapucnit. Majd egy
lépést hátrált, végig nézett rajtam és elvigyorodott.
- Mi olyan vicces?
- Jól áll Neked.
- Igen, gondolom mennyire-forgattam meg a szemeim-Na, de menjünk, mert sose érünk vissza a szállodába.
Pár percig tanakodtunk, hogy merre
induljunk, végül Zayn meggyőzött, hogy biztos balra kell menni.
Elindultunk, gondosan egymás mellett haladva, de nem fogtuk meg egymás
kezét.
Már vagy húsz perce mentünk, de nekem
egyáltalán nem volt ismerős a környék. Egy parkot kerestünk, mert a park
túloldalán volt a szálloda.
- Ott a park, az ismerős, biztos jó helyen járunk.
- Zayn, ebben a városban van kb. 5 park, ami mind ugyan így néz ki.
- Tuti, hogy ez az-megfogta a kezem és elkezdett húzni a park felé.
- Zayn, ismerd el, hogy eltévedtünk.
- Nem, nem tévedtünk el-mondta miközben
folyamatosan körbe-körbe nézett, hogy lát-e valami ismerős házat vagy
táblát vagy akármit.
- Üljünk le-húzott az egyik pad felé.
- És mit csinálunk?
- Megnézem a telefonon, hogy pontosan hol vagyunk.
Pár perc néma csend következett, Zayn csak nyomkodta a telefonját, majd egyszer csak egy halk „hoppá” szaladt ki a száján.
- Mi az?-néztem rá ijedten.
- Tényleg a másik irányba kellett volna mennünk.
- Látod? Én mondtam. De Te nem gyalog jöttél a stúdióhoz?
- Nem, taxival.
- És nem figyelted, hogy merre megy?
- Nem, mert a telefonomat nyomkodtam.
- Zayn-forgattam meg ismét a
szemeim-Intsünk le inkább egy taxit. Nem akarok-de hirtelen a számra
tette a kezét. Először nem tudtam miért, de aztán én is meghallottam.
Valahonnan szólt a zene, egyre közelebbről, végül a park végében egy
kisebb társaság tűnt fel és megcélozták a tőlünk pár méterre lévő padot.
Ahogy egyre közelebb értek, már tisztán ki tudtam venni a valószínűleg
telefonból szóló zenét. A One Thing szólt. Szemeim
kikerekedtek…rajongók.
- Menjünk innen-suttogtam.
- Az most túl feltűnő lenne, elég sötét
van itt, talán nem fognak felismerni-mondta és megpróbált úgy
elhelyezkedni és engem elhelyezni a padon, hogy a lehető legkevesebb
látszódjon belőlünk. Szerencsénkre ebben egy kisebb bokor is besegített.
A kis csoport letelepedett a padra, majd teli torokból énekelték a
dalt. Zayn megcsókolt, átölelve engem, ezzel is takarva minket. Mikor
vége lett a számnak elkezdtek beszélgetni. Természetesen a fiúkról.
Volt, amin elmosolyodtam, de amikor felhozták, hogy mit is csinálnának
velük, még én is belepirultam. Végül elértek Zayn-hez is. Egymás szavába
vágva áradoztak Róla, hogy milyen jól néz ki, milyen gyönyörűek a
szemei és az a tekintet. És elég részletesen elemezték, miket is
csinálnának Vele. Tudtam jól, hogy lányok milliói vannak oda Érte, de
ezt így hallani elég rosszul esett. Állkapcsom megfeszült és eltoltam
magamtól Zayn-t, meg akartam fordulni a lányok felé, de Zayn szorosan
átfogott és csak megrázta a fejét. Csak néztem rá, végül arra lettem
figyelmes, hogy valamelyik kimondta a nevem. Elkezdtem figyelni.
- Szerintetek összejött már valamelyikkel?
- Tuti-vágta rá egyből valaki-Elég szép a
csaj, biztos már befűzte valamelyiket. De nagyon remélem, hogy nem
Zayn-t-mondta az utolsó mondatot úgy, mintha nem tűrne ellentmondást
vagy mintha Zayn az Övé lenne, a tulajdona.
- Én azt is el tudom képzelni, hogy már
meg volt Neki az összes, ki tudja mi mindent csinálnak éjszaka-mondta
valamelyik-és próbálja adni az ártatlan kislányt, de tuti, hogy már
mindegyikre rámászott. Nekem egyáltalán nem szimpatikus a csaj-fejezte
be.
MI VAN?!-ordítottam magamba. Szépen
körülírva ugyan, de lekurvázott. Mi az, hogy rámásztam mindegyikre?!
Megmozdultam, próbáltam kimászni Zayn karjaiból, de csak egyre erősebben
fogott és rátette a kezét a számra.
- Nyugi-suttogta a fülembe.
A lányok meghallhatták a mocorgást, mert
felálltak és elindultak arra, amerről jöttek. Mikor már nem láttuk
Őket, Zayn elengedett.
- Ezt miért csináltad?-néztem rá mérgesen.
- Nem azt mondtad, hogy tartsuk titokban? Ha most kimentél volna, lebukunk.
- Nem hallottad mit mondtak?-néztem rá döbbenten.
- De igen, hallottam. Nem kell velük
foglalkozni. Mi tudjuk mi az igazság, a többi nem számít. Különben is,
ha így is lenne, akkor se lenne hozzá semmi közük. Nem mindenki szeret
minket. Ezt el kell fogadni.
- De akkor is-kezdtem volna, de hirtelen megcsókolt.
- Shhh-mondta, mikor elhúzódott-Hagyjuk.
Gyere, leintek egy taxit. Amúgy is van egy kis meglepetésem a
számodra-mondta, miközben elkezdett felhúzni a padról, majd az út felé
vettük az irányt.
- Mi az?-élénkültem fel.
-Majd meglátod-titokzatoskodott és az arcán egy kis mosoly futott át.
Szinte azonnal tudott is fogni egy
taxit, bemondta a címet és 20 perccel később már a szállodánál voltunk
és sikerült is valamennyire lenyugodnom azzal, hogy folyamatosan
kérdezgettem Zayn-t, hogy mi a meglepetés, de hajthatatlan volt. Nem
mondta el.
Az előtérbe beérve felkapcsoltam a
villanyt, de azonnal feltűnt, hogy csendes…túl csendes. Ilyenkor már
mindenki itt szokott tolongani és valami videojátékkal ütik el az időt.
- Hol vannak a többiek?-fordultam hátra Zayn-hez, aki épp akkor csukta be az ajtót.
- Nincsenek itt-vonta meg a vállát.
- Igen, azt én is látom. De hol vannak?
- Elmentek vacsorázni.
- Mi miért nem mentünk?
- Igazából én dobtam fel az ötletet, hogy menjenek el.
- Még mindig nem értem-néztem összezavarodva Zayn-re, aki közben oda sétált az ajtómhoz. Láttam rajta, hogy izgul valami miatt.
- Ezért-felelte és közben kinyitotta az ajtót.
Lassan oda mentem, de még mielőtt beléphettem volna, az orromat megcsapta a rózsa összetéveszthetetlen, csodálatos illata.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése