28. rész Egy rossz régi emlék

- Emlékszel, amikor Nicky azt mondta, hogy egyszer kimásztam egy étterem mosdójából?-néztem rá és Ő ismét bólintott.

Lehajtottam a fejem, nem akartam látni a reakcióját, miközben beszélek.

- Aznap este Matt egy házibuliba volt hivatalos, engem is elhívott, de nekem valami szörnyen unalmas üzleti vacsorán kellet ülnöm a kiadó nagyfejeseivel. Dave nem engedett el, de az este folyamán Matt állandóan hívogatott meg SMS-t írt, hogy hol vagyok már. Így elszöktem. Elmentem a megadott címre, ahol már javában tartott a buli, nem is csodáltam, mert már 10 is elmúlt. Ahogy beléptem, nem is találtam józan embert, Matt is már elég részeg volt és mint utóbb kiderült, nem csak ivott. Bár én sose vettem észre rajta a jeleket, hiába mondta mindenki.  Hozott nekem valami piát. Tudni kell rólam, hogy egészen addig sose ittam egy korty alkoholt se. Azt se akartam meginni, de Matt belém erőszakolta, azt mondta, hogy ne aggódjak, ettől sokkal jobban fogom magam érezni. Nem sokkal később érezni kezdtem a hatását….feldobódtam…nem lehetett letörölni az arcomról a vigyort. Először csak azt hittem, hogy az alkohol miatt, hiszen honnan is tudhattam volna, hogy milyen, mikor még sose ittam. Nem tudom hányadik pohár után, aztán megláttam Matt-et, amint egy kis tasakot vesz elő a zsebéből, amiben kis tabletták voltak. Bevett egyet, majd mikor meglátott, engem is megkínált, mire természetesen nemet mondtam, amire a képembe vágta, hogy bezzeg előbb meg tudtam inni a piával együtt. Majd ismét eltűnt és egy újabb pohár piával tért vissza, amit ismét megitatott velem. És utána…utána nem emlékszem semmire. Hogy miért nem mentem el?! Nem tudom…akkor már mindegy volt…jól éreztem magam. Pedig el kellett volna mennem...amíg lehetett. A következő kép ami beugrik, hogy egy sötét szobában vagyunk, még ott voltunk a buli helyszínén, mert javában dübörgött a zene és Matt…-itt megálltam egy kicsit, letöröltem egy könnycseppet, de még mindig nem néztem Zayn-re, de éreztem, hogy megfogja a kezem-és Matt vette le rólam a ruhát…amint tudatosult bennem, hogy mi is történik, egyből elkezdtem ellenkezni, de csak azt hajtogatta, hogy fogjam be, hiszen az előbb még én is akartam…de az nem én voltam, mármint igen, de csak azok a vackok beszéltek belőlem, amiket belém tömött. Hiába kiabáltam, nem hallott meg senki, próbáltam ellenállni, de csak folytatta…sírva könyörögtem, hogy hagyjon elmenni, de nem hatotta meg. Minél jobban küzdöttem, annál durvább volt.  Annyira szorította a csuklóm, hogy azt hittem eltöri és csak ordította, hogy ha másnak elég jó, akkor nekem is meg fog felelni. Végül az volt a szerencsém, hogy egy pár, akik szobát kerestek benyitottak és a srác leszedte rólam, én pedig elrohantam-fejeztem be, de éreztem, hogy az emlékek hatására arcomon folynak végig a könnyeim. Az emlékek, amiket megpróbáltam elfojtani magamban.

- Ez nem lehet-suttogta halálra váltan Zayn.

- Ezt még soha senkinek nem mondtam el, úgyhogy kérlek Te se.

- Hogy bírsz erről ilyen könnyen beszélni? A legtöbben szerintem egy ilyen után magukba fordulnak….vagy nem tudom.

- Tudod, amit megtanultam ebben a szakmában az az, hogy soha ne mutassam ki, ha valami nyomaszt. És mosolyogjak akkor, is, ha sírni akarnék-vontam meg a vállam-És már annyiszor mondogattam magamban, hogy jól vagyok, hogy az hiszem el is hittem.

- Annyira sajnálom-húzott magához közelebb és szorosan megölelt.

- Nem kell. Ha akkor is hallgattam volna mindenki másra, akkor nem kerültem volna soha ilyen helyzetbe. Szóval ezt is magamnak köszönhetem-elengedett, hogy a szemembe tudjon nézni.

- Ne mondj ilyet. Matt egy állat. Nem is értem, hogy tehetett Veled ilyet. Kár, hogy ezt nem mondtad el hamarabb, kezelésbe vettem volna.

- Csak az a baj, hogy ismerem a másik oldalát is. Ami egy végtelenül kedves és segítőkész fiút takar. És már csak sajnálni tudom.

- Azt sem érdemli meg, hogy sajnáld.

- Tudom, de én már csak ilyen kis naiv vagyok. Mindenkiben a jót akarom meglátni….még akkor is, ha nincs-mosolyodtam el.

Két keze közé fogta az arcom.

-Nicole, szeretném, ha tudnád, hogy én soha, de soha nem tennék Veled ilyet. És nem kell semmit se elsietnünk. Azt akarom, hogy Te is akard és majd akkor fog megtörténni, ha már készen állsz rá-nézett komolyan a szemembe.

- Köszönöm, ez sokat jelent nekem-mondtam, majd megfogtam a kezét, amivel még mindig az arcomat fogta.

Közelebb hajolt és megcsókolt. De ez nem olyan volt, mint a többi csókunk…ez óvatos volt. Mintha egy méregdrága üvegváza lennék, amire vigyázni kell, nehogy összetörjön. Elhúzódtam Tőle.

- Zayn, attól, hogy ez megtörtént velem, nincs itt a világvége. Nem fogok összeesni vagy elszaladni, mert rendesen megcsókolsz. Ne tegyél úgy, mintha valami hímes tojás lennék, amire vigyázni kell. El akarom ezt az egészet felejteni és csak ránk koncentrálni. De úgy nem fog menni, ha Te még csak meg se mersz rendesen csókolni.

- Ne haragudj, de csak az jár a fejembe, hogy min mentél keresztül, hogy mit érezhettél akkor.

- Ssss-tettem rá az ujjam a szájára-Erről egy szót se többet. Kár volt elmondanom.

- Nem, dehogy volt! Örülök, hogy elmondtad. Így legalább tudom, hogy bízol bennem.

- De ígérd meg, hogy többet nem fogod ezt felhozni. Elfelejtjük az egészet. Én legalább is ezt akarom…és azt, hogy csókolj meg rendesen-az utolsó pár szóra elmosolyodott, majd ajkát ismét rátapasztotta az enyémre. Most egy kicsivel hevesebben, mint az előbb, de még mindig nem volt az igazi. Pár pillanattal később elhúzódott.

- Hát…alakul-mondtam fintorogva ugyan, de egy kis mosollyal az arcomon-de szokott ez jobb is lenni-incselkedtem.

- Héé, most azt mondod, hogy nem volt jó?-tettete a sértődöttet.

- Egy szóval se mondtam, hogy nem volt jó, csak azt, hogy szokott ez jobb lenni.

- Na, várj csak-mondta egy pimasz mosollyal az arcán, majd magához húzott és ajkai ismét az enyémeket keresték.

Igen, ez volt az, amire vártam. Ajkaink szétnyíltak és nyelveink fürge táncot jártak, miközben az egyik kezével beletúrt a hajamba, a másikkal pedig a hátamat simogatta. Az én kezeim is saját útjukra keltek, átkaroltam a nyakát és még közelebb húzódtam hozzá, amennyire csak lehetett.

Pár perccel később kopogás zavart meg minket, mire mindketten levegő után kapkodva váltunk szét.

Rendeztem arcvonásaimat, mélyeket lélegeztem, hogy szívem visszatérjen a megfelelő tempójába, gyorsan megigazítottam a ruhám és egy „szabad” után benyitott Apa.

- Nem jöttök reggelizni?-járatta a szemét kettőnk között.

- De igen, megyünk-kászálódtam ki az ágyból Zayn-nel együtt és Apa szúrós tekintetével kísérve kimentünk a konyhába.

Az egész délutánunk be volt táblázva, két interjú és egy dedikálás. Apa mindenhol a nyomomban volt, mindent tudni akart, mindenbe bele szólt. És nem hagyott egy perc nyugtot se nekem, így nem tudtunk egész délután kettesben lenni még csak egy fél másodpercre se Zayn-nel. Szeretem Apát, de ha így folytatja, akkor remélem nem marad sokáig... És este, ha lehet, akkor ez még fokozódott.

Épp az esti koncertre készültünk, már felöltözve, kisminkelve vártam, hogy mikor szólnak, hogy mehetek, amikor belépett Apa az öltözőbe.

- Rajtad meg mi van?!-hüledezett-Így nem mész ki sehova. Mindened kint van!-nézett végig, az igen csak alig-alig valamit takaró piros ruhámon.

- Nagyon is jól néz ki-vett védelmébe Dan.

- De nézz rá! Kicsit se úgy néz ki, mint egy 17 éves kislány, sokkal inkább olyan, mintha-de nem tudta befejezni, mert belépett Dave.

- John, gyere velem, isteni szivarokat hozattam Neked-fogta meg Apám vállát és húzta magával, akin láttam, hogy még lenne mit mondania, de a szivarok hallatán, amik a gyengéi voltak, elindult. Dave az ajtóból visszanézett még, rám mosolygott és kacsintott egyet, majd becsukta az ajtót.

- Én ezt nem fogom kibírni-vágódtam le a kanapéra-nem tudjátok meddig marad?

- Nyugi, jól nézel ki. Ne törődj Apáddal-mondta Rose.

- Haha…köszi…de nem Ti fogjátok egész éjjel hallgatni a szónoklatát-hajtottam hátra a fejem.

- Nicole, gyere-jött be egy statiszta az ajtón.

Már a lefekvéshez készülődtem, amikor valaki kopogott az ajtón. Apa jött be, kezében két bögre forró csokival. Tehát beszélgetni akar…

-Tessék, kicsim-nyújtotta át az egyik bögrét, majd leült az ágy szélére