21. rész Levél

-Minden rendben?-nézett rám Joe.

-Persze-néztem rá egy erőltetett mosollyal.

Pedig semmi se volt rendben. Ez a pár óra Matt-tel, az hogy őszinte volt hozzám, bár nem tudom, hogy hihetek-e Neki, teljesen összezavart. Akkor amikor együtt voltunk, azt hittem szeretem, de rá kellett jönnöm, hogy nem. Éreztem iránta valamit, de az nem szerelem volt. Azt hiszem. Merengésemből Joe zökkentett ki.

-Hát akkor, Jó éjszakát.

-Hmm?-néztem rá kérdőn, majd észre vettem, hogy a lift ajtó kinyílt a mi emeletünkön.

-Jó éjt-azzal kiszálltam és elindultam az ajtó felé.

Dave és Zayn ott várt az előtérben.

-Na végre-mondta Dave.

Zayn egyből oda sietett hozzám és megcsókolt.

-Jól vagy?

-Persze, csak éhes vagyok. Meg nem valami kellemes érzés több, mit 2 órát várakozni egy álló liftben.

-Hozok valami ennivalót-azzal el is indult a konyha felé.

Dave utána nézett, megvárta míg hallótávolságon kívül lesz, majd oda lépett hozzám.

-Biztos jól vagy?-kérdezte halkan.

-Miért kérdezi ezt mindenki?-mérgelődtem-Semmi bajom.

-Jól van, de azt hittem megfolytod Matt-et vagy valami-nevetett.

-Nem, de beszélgettünk. Segítségre van szüksége.-néztem rá komolyan.

-Az az Ő baja-komorodott el-Csak azért van még mindig itt, mert legyen bármilyen is, Ő szinte a legjobb a szakmában. Nekem az a fontos, hogy Neked ne legyen semmi bajod. Azért is elleneztem a kapcsolatotokat, mert nagyon jól tudtam, milyen életet él és féltettelek, hogy belerángat vagy valami bajod esik, amikor Vele vagy, de mintha a falnak beszéltem volna. Szerinted hogy néztem volna Apád szemébe, ha történik Veled valami?

-Azért egy kicsit jobban is bízhatnál bennem-feleltem.

-Igen, mert Te is olyan jó kislány vagy, hogy mindig azt csinálod, amit mondok, ugye?

-Hát senki se lehet tökéletes-vigyorogtam rá.

-Nicole, ez nem vicces!-szólt rám-Bármi történhetett volna és minden bizonnyal történt is, mert nem vagytok együtt. Nem is értem, hogy lehettél képes együtt lenni Vele.

Nem válaszoltam, mert meghallottam, hogy Zayn jön, fél perccel később meg is jelent egy tálcával a kezében.

-Na, én megyek is aludni-mondta Dave, majd magunkra is hagyott.

-Tessék-adta át a tálcát, amin szendvics volt és egy bögre kakaó.

-Uh, köszönöm, ez most életmentő-hálálkodtam, miközben leültem a kanapéra és elkezdtem magamba tömni az ételt. Zayn egy pár percig csak figyelt, majd kitört belőle a nevetés.

-Most mi van?-kérdeztem teli szájjal.

-Semmi, csak most úgy eszel, mint Niall szokott. Komolyan, mint aki már egy hete nem evett-felelte még mindig nevetve.

Gyorsan lenyeltem a falatot és úgy válaszoltam.

-Jól van, nem tehetek róla, éhes vagyok.

Mikor befejeztem a késői vacsorát, bementünk a szobámba, Zayn elfeküdt az ágyamon, én pedig gyorsan elmentem lezuhanyozni. Mikor kiértem, Zayn már az ágy szélén ült kezében a telefonjával. Mikor meglátott, eltette a telefont és rám nézett. Láttam rajta, hogy valami bántja. Oda mentem hozzá, beleültem az ölébe és egy apró puszit nyomtam a nyakára.

-Mi a baj?-kérdeztem halkan.

-Semmi-jött a tömör válasz.

-Biztos? Olyan, nem is tudom…feszült vagy.

-Mit csináltatok?-bökte ki végül, ami minden bizonnyal bántotta, amin meglepődtem.

-Csak beszélgettünk.

-Ennyi?-fordította el egy kicsit a fejét, hogy a szemembe tudjon nézni.

-Igen. Miért? Mit kellett volna csinálnunk?

-Nem tudom-vonta meg a vállát.

-Várj…Te féltékeny vagy?-kérdeztem, de alig tudtam elrejteni a mosolyom.

-Hát nem is tudom…végül is csak a volt pasiddal voltál kettesben, több mint két órát.

-És ez azt jelenti, hogy történt is valami?-kérdeztem döbbenten, majd felálltam.

-Én ezt nem tudhatom…nem voltam ott.

Teljesen ledöbbentem. Először megszólalni se tudtam, végül megtaláltam a szavakat.

-Matt nem jelent nekem semmit. De tudod mit? Higgy, amit akarsz-azzal felemeltem a takarót, hogy le tudjak feküdni, de elkapta a kezem, felállt és maga felé fordított.

-Ne haragudj-döntötte a homlokát az enyémnek-De ez a tudatlanság teljesen kikészített.-mondta, majd megcsókolt, amit hagytam is. Kezét a derekamra tette és közelebb húzott magához. Ez a csók teljesen elfeledtette velem a kis vitánkat. Pár perc múlva elhúzódott, adott még egy puszit.

-Akkor én megyek is. Jó éjszakát.

-Jó éjt-köszöntem el, megvártam  míg kimegy és befeküdtem az ágyba, de sehogy nem bírtam elaludni. Folyton Matt szavai jártak a fejemben és Dave-é, hogy hogy lehettem képes vele lenni. Ezen elgondolkoztam….tényleg miért is? Hiszen nem szerettem…vagyis nem úgy, ahogy kellett volna. Csak engem is elvakított a kinézete-hiszen tényleg jól nézett ki- és az, amit mondott….amit valószínű, hogy mindenki  másnak is mondott. És én is bedőltem minden egyes szavának.  Végül a gondolataimba merülve nyomott el az álom.

Hamar eljött a szerda, mi pedig egy újabb városban voltunk. Matt-tel azóta nem beszéltem, sőt, amikor már átöltözve csatlakoztam a többiekhez, észrevettem, hogy nincs is ott. Délig próbáltunk, ugyan is délután 2 interjúra és egy dedikálásra is megyünk. Bementem az öltözőbe, gyorsan lezuhanyoztam, majd a ruháimért nyúltam, de valami leesett a földre. Lenéztem. Egy boríték volt az. Kinyitottam, kivettem belőle az összehajtogatott lapot, széthajtottam és elolvastam.

„Este 9-kor várlak a két utcával arrább lévő parkban. Matt”

Vajon mit akarhat?-gondolkoztam el. De aztán összegyűrtem a levelet, majd kidobtam. Bármit is akar, nem érdekel. Gyorsan felöltöztem, összepakoltam a cuccom, majd elindultam az ajtó felé, de a szemem megakadt a szemetesen. Megtorpantam. Egy ideig csak néztem az összegyűrt levelet, végül kivettem és besüllyesztettem a hátsó zsebembe, majd elindultam.

Már majdnem 8 óra volt, amikor vissza értünk a szállodába, fáradtan. Mire megvacsoráztunk már fél 9 volt. Kimentem az erkélyre, hogy rágyújtsak, Zayn fél perccel később csatlakozott hozzám.

-Mi lenne, ha néznénk valami filmet?-kérdezte.

A kezemet zsebre tettem, éreztem valamit, hát persze…a levél. Matt levele.

-Elég fáradt vagyok, szerintem lefekszek aludni-mondtam, de nem tudom miért.

-Jól van, akkor majd máskor-felelte mosolyogva és egy puszit nyomott az arcomra.

Elszívtuk a cigit, majd Zayn elkísért a szobám ajtajáig, hosszan megcsókolt, majd Jó éjt kívánt és elindult Ő is a szobája felé.

Bementem a szobámba, gyorsan előkerestem egy másik farmert és egy kapucnis pulcsit. Ránéztem az órámra, ami 20:40-et mutatott. Épp a pulcsit vettem fel, de hirtelen megálltam. Ezt nem tehetem. Ha lebukok, nagyon nagy bajba kerülök. És Zayn-nel se tehetem ezt.