-Szia. Azt hittem, hogy megkapom a
kutyát, amit akartam, de Te is leszel-mondtam, miközben a nyakába
ugrottam és az arcomról le se lehetett törölni a vigyort.
-Hát ez kedves. Én is örülök, hogy látlak-mondta Nicky nevetve.
-Miért nem mondtad, hogy jössz?
-Meglepetésnek szántam, meg aztán ki nem
hagytam volna az első fellépésedet Angliában, látni akarom, ahogy
leesel a színpadról-nevetett tovább.
-Hát kösz, és még én vagyok a bunkó-mondtam tettetett sértődöttséggel.
-Jól van, csak vicceltem-és magához húzott.
Valaki megköszörülte a torkát, ja persze, nem vagyunk egyedül.
-Ők itt Liam Payne, Zayn Malik, Harry
Styles, Louis Tomlinson és Niall Horan-mutattam be őket, mindenkire
egyenként rámutatva-Fiúk, Ő pedig Nicky Stevens.
-Sziasztok-köszöntötte Őket Nicky.
-Te fiú vagy-mondta Harry csodálkozva.
-Te meg jó megfigyelő-felelte Nicky.
-Nem mondtad, hogy fiú-nézett rám Harry, még mindig ezen a tényen fennakadva.
-Mert nem kérdezted és ha már itt tartunk, egy szóval se mondta, hogy lány. Azt mondtam, hogy az egyik barátom.
-Nem, nem azt mondtad-ellenkezett.
-De igen, Harry, azt mondta-felelte Louis, miközben barátja vállára tette a kezét.
-Na, én intézek valamit ebédre. És szívesen-nézett rám Dave.
-Köszönöm-néztem rá hálásan.
-Hol fogok aludni?-kérdezte Nicky, miután Dave kiment.
-Hát majd Dave átmegy a másik lakosztályba és akkor megkapod a mellettem lévő szobát. Amúgy meddig maradsz?
-Hétfőn megyek is vissza. Úgyhogy holnap elmegyünk várost nézni?
-Hát ööhm…ezzel lesz egy kis probléma….nem mehetek sehova-vallottam be.
-Már megint mit csináltál?-hüledezett.
-Behúzott egyet Matt-nek-magyarázta lelkesen Niall-Elég nagyot.
-Neee….tényleg?-nézett rám Nicky.
-Nem is igaz! Csak egy pofont kapott-védekeztem.
-Jó, mindegy, a lényeg ugyan az, megütötted-mondta Niall.
-És tegnap eltűnt-tette hozzá Louis.
-Te sosem javulsz meg?! Emlékszel,
amikor tavaly kimásztál az egyik étterem mosdójának az ablakán? Akkor is
egész éjjel kerestünk és utána nem mehettél sehova.
-Micsoda?-kérdezték a fiúk nevetve szinte egyszerre.
-Igen, és a mai napig nem tudjuk, hol volt egész éjjel.
-Ha csak azért jöttél, hogy bosszants, akkor mehetsz is vissza az első géppel-néztem Nickyre szúrós tekintettel.
-Jól van, befejeztem-tette fel a kezeit, miközben én elindultam a konyhába, hogy megterítsek.
-Majd, ha nem lesz itt, mesélek még-kacsintott a fiúkra, akik még mindig nevettek.
-Hallottam-kiabáltam ki a konyhából.
-Amúgy milyen kutyát akartál? Nem volt elég az a sok állat, amit kinyírtál?-kérdezte Nicky, miközben utánam jöttek.
-Nem is nyírtam ki őket!-ellenkeztem.
-Aha, akkor mi lett a macskával?
-Semmi, már öreg volt,
-1,5 éves volt a macska!-meredt rám.
-Mit csináltál vele?-kérdezte Louis.
-Túletette és addig dögönyözte állandóan, míg kinyúlt. És a hörcsögök?!-nézett rám ismét Nicky.
-Azokkal mit csináltál?-nézett rám Niall.
-Én?! Semmit! Megette a macka.
-És a halakat se felejtsd ki!-mutatott rá Nicky.
A fiúk már így is röhögtek, de
megkérdezték, hogy azokkal mit csináltam, mire kénytelenül bevallottam,
hogy mikor tisztítottam az akváriumot, véletlenül forró vizet öntöttem
rájuk.
-Neked egy kaktusz kéne, azt talán nem ölnéd meg-mondta Louis nevetve Louis.
-Már az is meg volt, kiszáradt-felelte Nicky.
Ekkorra érte el tetőfokát mindenkinél a nevetés, mindegyikük a hasát fogta.
-Látom, nagyon jól szórakoztok rajtam-mondtam morcosan.
-Ne haragudj, de lásd be, hogy ez azért elég vicces-felelte Harry.
Végre megérkezett Dave az ebéddel,
miután megebédeltünk, vissza is mentünk próbálni, hiszen este 7-kor
kezdődik a koncert. Vagyis én 7-kor megyek fel.
Még egyszer el tudtuk próbálni, majd
bementem az öltözőmbe és Kyle egyből elkezdte csinálni a hajamat, megint
göndörre. Majd következett Rose, aki most egy kicsit erősebb sminket
rakott rám, mint szokott, majd jött Dan, aki egy extra mini ruhát adott
rám, magassarkúval.
-Ebből kint van a seggem!-kiáltottam fel, amikor megláttam magam a tükörben.
-Hát majd nem hajolsz le-mondta Dan.
-De úgy nézek ki, mint egy kurva-nyafogtam még mindig.
-De egy szexi kurva-mondta Nicky.
-Apámnak szerintem erről más lenne a véleménye.
-De most nincs itt és nagyon is jól nézel ki, ne aggódj már-nyugtatott Dan.
-5 perc Nicole, gyere-mondta Dave, mikor benyitott-Amúgy jól nézel ki.
-Látod? Mindenki szerint jól nézel ki, csak te aggódsz állandóan-mondta Dan.
-Induljunk-mondta Dave és elindultunk a
színpad felé, én mezítláb, mert még nem vettem fel a cipőm. A folyosón
összetalálkoztunk a fiúkkal, Zayn-en akadt meg a tekintetem. Annyira jól
nézett kis most is…mint persze mindig. Mikor elhaladtunk mellettük, sok
szerencsét kívántak.
Megáltam a lépcső előtt, megkaptam a mikrofont, majd Dan a kezembe nyomta a cipőt.
-Le fogod venni, ugye?-kérdezte, miközben vettem fel.
-Igen-néztem rá egy nagy vigyorral az arcomon, amire csak az volt a válasza, hogy megforgatta a szemeit.
-Mehetsz-mondta az egyik statiszta, mire
nagy levegőt vettem és elindultam, de még hallotta, ahogy a többiek sok
szerencsét kívánnak.
Köszöntöttem a közönséget, majd sorban
bemutattam a zenekar tagjait és bele is kezdtünk. Dan-nek igaza volt, az
első szám végére le is vettem a cipőt, a közönség hangosan felnevetett,
mire közöltem, hogy így sokkal kényelmesebb.
1 óra múlva fáradtan, de mosolyogva
mentem le a színpadról, miután megköszöntem a közönségnek, hogy ilyen
lelkesek voltak. A fiúk már ott álltak a lépcső alján, sok szerencsét
kívántam nekik, majd hallottam, ahogy elindul a bevezető kisfilmjük.
Elindultam az öltözőm felé, mindenki gratulált, gyorsan átöltöztem, majd
Nicky-vel együtt mentünk vissza a színpad elé, hogy megnézzük a fiúkat.
Már kb. a fele lement, amikor megszólalt, az egyik kedvenc számom.
Amikor Zany része jött, rám nézett és tudtam, éreztem, hogy nekem énekli.
When you stood there, just a heartbeat away, When we were dancing and you look up at me,
If I had know then, that I've been feeling this way, If I could replay I will never let you go.
If I had know then, that I've been feeling this way, If I could replay I will never let you go.
Én is így éreztem…
Mikor elénekelte, elfordult, de én még
mindig Őt néztem, és eszembe jutott, a tegnap este, hogy megint
megzavart minket valaki. Mintha csak rólunk szólt volna ez szám... Talán
ez sosem fog összejönni… Elmélkedésemből Nicky húzott vissza, azzal,
hogy oldalba bökött.
-Csukd be a szád-tátogta nevetve.
-Hülye-tátogtam vissza.
Arra lettem figyelmes, hogy Dave vadul
integet, tehát mennem kell öltözni. Míg készültem Nicky nem szólt
semmit, de láttam, hogy egyfolytában mosolyog.
Most egy farmer rövidnadrágot kaptam egy fekete felsővel, és Dan külön megkért, hogy most legalább hagyjam magamon a cipőt.
Vártam a színpad mellett, majd mikor
elhangzott a nevem Liam szájából felmentem a színpadra. A közönségnek
szerencsére bejött a szám, mikor végeztünk, elköszöntünk, majd együtt
hagytuk el a színpadot.
Mikor vissza értünk a szállodába, egyből
kimentem az erkélyre rágyújtani. Egyszer csak Nicky termett előttem
nagy vigyorral az arcán…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése